A Drávatáj stábja idén is folytatta különleges történelmi utazását a Zrínyi és Frangepán nemesi családok nyomában. A sorozat kilencedik részének köszönhetően olvasóink Crikvenicába látogathatnak el, a tizedik epizódban pedig a Vinodoli-völgy fölé magasodó Glavica-domb tetejére vezet az utunk, Bribirbe. Ez a csendes település ma talán szerénynek tűnik, múltja azonban évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a térség történelmében.
Bribir története az illír japod törzs idejéig nyúlik vissza, amikor a Glavica-domb tetején már erődített település állt. Kr. e. 56-ban a rómaiak hódították meg a Vinodoli-völgyet, amelyet Vallis vinearia, vagyis „a szőlő völgye” néven emlegettek. Ekkor Bribir Assesia néven vált ismertté, és római prokonzuli székhelyként működött, amelyről Plinius is említést tett. A középkorban a település a Vinodoli Hercegség közigazgatási és egyházi központjaként élte virágkorát, falakkal és tornyokkal védve. E védművekből mára csupán egy saroktorony és egy falrész maradt meg, de ezek is elegendőek ahhoz, hogy érzékeltessék egykori jelentőségét.
A Turan
A 13. századtól Bribir a Frangepánok birtokába került, és ekkor vált igazán meghatározó központtá. A település képviselői 1288-ban részt vettek a Vinodoli törvénykönyv megalkotásában, amely a horvát–magyar jogtörténet egyik legfontosabb írott emléke. 1302-ben felépült az a négyszögletes lakótorony, amely a vár legrégebbi fennmaradt része, és amely ma Bribir legjellegzetesebb objektuma. A helyiek egyszerűen csak Turannak nevezik. A Turan különlegessége, hogy mindmáig megőrizte eredeti alaprajzi formáját. Falain ma is láthatók a középkori lőrések, belsejében pedig egykor szűk, sötét cellák sorakoztak, hiszen a torony hosszú időn át börtönként is szolgált. A keleti homlokzaton található kőkeretes, apró ablakok erről az időszakról mesélnek. A 19. században a vár többi részét lebontották, hogy helyet adjanak az új iskolának és községházának, a Turan azonban megmaradt, mintha tudatosan őrizné a hajdani erősség emlékét.
A megpróbáltatások kora
Bribir történetét azonban nemcsak felemelkedések, hanem súlyos csapások is formálták. 1321-ben földrengés, 1431-ben éhínség, 1496-ban pestisjárvány pusztította a várost. Időlegesen a Cilleiek birtokába került, majd ismét a Frangepánoké lett. A 16. század elején Frangepán Bernát jelentős erődítési munkálatokba kezdett: megerősítette a falakat és tornyokat, felépítette a várkastélyt és a városkapukat. 1524-ben elkészült a plébániatemplom is, amelynek bejárata felett glagolita felirat őrzi az akkori kor nyelvi jellemzőit, kulturális világát. Ekkor vált Bribir a Vinodoli-völgy legfontosabb erősségévé. A falakon belül a tehetősebb polgárok házai sorakoztak, a környező dombokon kisebb kápolnák épültek, köztük a poskoči Szent Márton-kápolna és a gótikus Szent Antal-templom.
1577-ben a birtok Zrínyi Miklós és György kezére került, és a Zrínyieké maradt egészen 1671-ig. Zrínyi Péter kivégzése után azonban a teljes vagyonelkobzás Bribirt is elérte, a település kamarai birtokká vált. Ugyanebben az évben Ivan Smoljanović zenggi püspök iskolát alapított itt, amely az ország egyik legrégebbi papnevelő és művelődési intézményének számított. 1678-tól vezették a születési anyakönyveket, majd a 18. században újabb földrengések rázták meg a vidéket.
Amikor Bribir faluvá vált
A 19. század gyökeres változásokat hozott Bribir életében. A régi városfalakat és erődítéseket fokozatosan lebontották: 1861-ben a nagy kaput, 1872-ben a kis kaput, 1878-ban a várkastélyt, 1891-ben pedig a maradék védműveket is. Egyedül az 1302-ben emelt torony maradt meg, emlékeztetőként a hajdani városi rangra. 1883-ban megalakult a helyi olvasókör, a település lassan falusi jelleget öltött. Az egykori város helyén ma szabályos tér található, amelyet a háromhajós, barokk Szent Péter és Pál-templom ural. A 20. század újabb sebeket ejtett Bribiren. A második világháború éveiben a partizánok egyik bázisa volt egy ideig, ezért a fasiszták bosszúból felgyújtották a történelmi központot. Ma Bribir csendes település, 2011-ben mindössze 1688 lakosa volt, ám falai, templomai és megmaradt tornya a horvát és magyar történelem közös örökségéről tanúskodnak. „A Frangepánok és Zrínyiek nyomában” sorozat tizedik részében Bribir nem csupán egy állomás, hanem élő emlékeztető arra, hogy a történelem itt nem lezárt fejezet, hanem máig jelen lévő tapasztalat.
