A bojlizás a pontyhorgászat csúcstechnikája, melynek során speciális horgászcsalival vadásznak a nagy halakra. A bojlizással együtt jár a „fogd ki és engedd vissza” magatartás is – így óvható meg az adott horgásztó törzsállománya – tudtam meg a várdaróci Szalai Lóránttól, aki hét éve hódol a sportágnak.
Mint a legtöbben, Lóránt is édesapja hatására szerette meg még gyerekkorában a horgászatot, melynek ma már egy speciális válfaját űzi, a bojlizást. Tőle hallottam először a bojlis horgászmódszerről, amely Angliából indult a hatvanas évek elején világkörüli útjára, és mára alapjaiban változtatta meg a pontyhorgászatot. Egyre népszerűbb Magyarországon és Horvátországban, és vidékünkön is egyre többen űzik a sporthorgászat ezen válfaját.
De mi is az a bojli? Ez egy speciális, gömb alakú csali, amelyet úgy raktak össze, hogy kielégítse a nagy pontyok teljes tápanyagigényét. Fő alkotóelemei a különböző hal-, hús- és növényi lisztek, természetes kivonatok és csábító aromák. Megvásárolható boltban, de sok horgász magának készíti el, saját „receptje” alapján. Tulajdonképpen ez a bojlizás lényege, hogy minél „kapósabb” csalit készítsenek a horgászok.
– A piacon gyakorlatilag bármilyen ízesítésű bojlit találhatunk. Az én személyes kedvencem a tintahalas-polipos, ami a laikusok számára kellemetlen szagú, én viszont előszeretettel használom, sok nagy halat hozott már – nyilatkozta Lóránt.
Hozzátette, vitatott téma, hogy számít-e a csali íze, szaga. Véleménye szerint az összetétele mindenképpen fontos, ugyanis minél nagyobb a ponty, annál több növényi és állati fehérjére van szüksége. Minél táplálóbb a csalétek, annál vonzóbb a hal számára.
Versenyekre is járt
Lóránt néhány évvel ezelőtt versenyszerűen is űzte a sportot. Ma már sajnos erre nem igazán van módja, kevesebb a szabadideje, egykori csapattársaival elváltak az útjaik. Viszont sok szép emléke van a közös pecázásokról.
A bojlis horgászversenyen a csapatok összteljesítményét értékelik. Lóránt csapatának legnagyobb összfogása 870 kiló körül volt, ezt három nap alatt produkálták. Az akkori világbajnokra, aki szintén részt vett a versenyen, még így sem vertek rá, több mint egy tonna halat fogott.
– Tíz csapat vett részt a versenyen, az első nap még mi vezettünk. A világbajnok csak a második napon érkezett, a végén mégis túlszárnyalt mindenkit. Így lettünk másodikak. Rossz érzés volt, de jó is egyben, mert megláthattuk, hogyan horgászik egy profi – idézte fel az emlékezetes versenyt.
Reméli, hogy élete során neki is lesz alkalma kijutni a világbajnokságra, ha nem is résztvevőként, akkor legalább látogatóként.
Versenyeztek már a Našice közelében fekvő Lapovac víztározón, kedvenc tava pedig a szintén ebben a térségben található Đurđenovac – itt fejlesztette ki bojlis tudását.
Horvátországon kívül horgászott már Magyarországon, és Bosznia-Hercegovinába is szívesen jár.
A bojlizás rendkívül halbarát sport
A bojlis horgászat kizárólag a sportról szól, a bojlizóknak nem célja, hogy hazavigyék a halat. Ráadásul nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a pontyoknak ne essen bajuk, a horgászat végén pedig visszaengedik őket a vízbe. Lóránt is híve a „catch & release” (azaz fogd meg és engedd vissza!) mentalitásnak, még ha a „konyhai horgászok” sokszor értetlenül is néznek rá emiatt.
Idő és pénz is kell a bojlizáshoz
A horgászatban mindenki a saját pénztárcájához alkalmazkodhat, lehet néhány száz kúnából is űzni a sportot, de egyesek több ezer eurót is költhetnek felszerelésre.
Lóránt számára nem a horgászfelszerelés a legfontosabb, hanem a bojli összetétele. Sajnos ez sem olcsó mulatság, és az csak tetézi a költségeket, hogy a csali nem hat azonnal, idő kell ahhoz, hogy a hal rászokjon. Ezért bojlizni több napon keresztül érdemes.
– Én egy-két napot szentelek a horgászatnak, általában a szabad hétvégéken. Ilyenkor tudok kikapcsolódni a hétköznapokból, feltöltődni energiával. Élvezem a természetet, a sátorozást, ami számomra sokkal többet ér, mint a szobában való tévézés vagy számítógépezés – mondta Lóránt.
Hozzátette, kevés szabadideje mellett nem könnyű olyan hétvégét találnia, amikor minden ideális. Ugyanis a bojlizáshoz figyelembe kell venni az időjárási körülményeket is. Azt tapasztalta, 10 fokos hőmérséklet alatt sokkal kevésbé harapnak a pontyok, a legmegfelelőbb vízhőmérséklet a 15-18°C. Ezenkívül a légnyomás is befolyásolja a táplálkozásukat.
A legemlékezetesebb pillanatok
Egy pecázás alkalmával koi-ponty akadt a horgára. Ez a fajta hal leginkább sárgás, narancssárgás színével tér el ponty rokonaitól. Olyan helyeken, ahol nem kifejezetten ezzel foglalkoznak, ritkaságszámba megy. Lóránt horgára egyszer akadt egy 2,5 kilós koi-ponty, amire azóta is büszke.
Eddigi legnagyobb fogása egy 17,80 kg-os ponty volt, amit Bosznia-Hercegovinában fogott, a Pelagićevo nevezetű egykori bányatóban, amelyet már régóta a horgászok használnak. Nagy vágya, hogy túlszárnyalja a 20 kilogrammos határt, erre jövő hét végén lesz is lehetősége, amikor ismét a boszniai tónál fog horgászni. A világrekord 42-43 kg, Lóránt esetében ez még távoli álom. Ekkora méretű pontyok nem is tenyésznek akárhol. Franciaországban például ideális a környezet rekordméretű pontyok kifejlődésére. Mindenesetre a pelagićevoi tóban is méretes halak úszkálnak, Lóránt bizakodóan áll a túrához. Reméljük, szerencséje lesz, és még magasabbra helyezheti a mércét.
{fcomments}
