A Csicska-ház Csúza legöregebb lakóépületei közé tartozott. Fadeszkás tűzfalával és vasrácsos ablakaival egyedülálló volt a faluban. Roskatag falai javításra szorultak, az állam pedig új ház építését támogatta, így a vénséges épület sorsa megpecsételődött.
Falvainkban ma már csak elvétve maradtak fenn régi, gangos parasztházak, amelyekben egy másik korban még teljes életet lehetett élni. A régi parasztház sorolt elrendezésű, egymásból nyíló terei ma már nincsenek divatban, inkább közös közlekedőből nyíló saját szobákat építünk, tágasabb konyhával és nappalival. A természetes építőanyagokat sem használjuk fel már. A régi házak helyébe lassan új, korszerű épületeket emeltek és emelnek, s ezzel megváltozik a falukép is.
A hegyaljai Csúzán talán már fél kezünkön is megszámolhatjuk a régi épületeket, amelyek a múltra emlékeztetnek. Csicskáék házát a 19. században építették. Bence Mária, aki itt született 1938-ban, elmondta, már a nagyszülei is ebben a házban éltek, jelenleg pedig lánya és unokája lakják.
Az épületről fennmaradt legrégibb írásos dokumentum 1898-ból való. Vasrácsos ablakai hosszú éveken át néztek farkasszemet az idővel. Mára megrepedeztek a falai, komoly javításra szorulna, és Csicskáék ezt csak önerőből végezhették volna el. Új ház építésére ellenben kaptak állami támogatást, így július végén el is kezdték bontani az öreg épületet.
A régi házról
Bence Mária, bár nem sokáig élt itt – 4-5 éves korában (a második világháború idején) átköltöztek egy másik épületbe –, még emlékszik rá, milyen volt a ház annak idején.
– Az idők folyamán kisebb javításokat végeztek rajta, de mindig igyekeztek megőrizni eredeti állapotában – nyilatkozta Mária.
Elmondta, valamikor máshogy festett a kerítés: eredetileg téglából épült, nagy oszlopokkal, deszkakapuval.
A házhoz gazdasági épületek is tartoztak, az istálló helyén egy ideje már garázs állt.
Utcára néző, rácsos ablakaival és fadeszkás tűzfalával egyedülálló volt a faluban.
Valamikor az első szobája volt az ún. tisztaszoba, a mindig bevetett ággyal, amelyet nem használtak napi gyakorisággal. A konyhában is voltak ágyak, nappal ez a helyiség konyhaként, éjszaka pedig hálószobaként szolgált. A ház alatt húzódó tízméteres, téglával kirakott borospince valamikor borral volt tele.
Mária emlékezetei szerint öt generáció élhetett ebben a házban, és egyik háborúban sem vált lakatlanná. Helyébe hamarosan új házat emelnek, és lassan a helybeliek is elfelejtik, hogy itt valaha egy tornácos, vasablakos ház állt.
{fcomments}
