A nyugdíj szerepe az lenne, hogy a végigdolgozott évek jutalmaként szebbé, nyugodtabbá tegye az emberélet alkonyát. A horvátországi nyugdíjasok többsége ezzel szemben nem igazán lehet elégedett az őt megillető szerény juttatással. Persze először is meg kell érni egy bizonyos életkort, hogy nyugdíjba lehessen menni. A vinkovcei Pozsár Józsefék, valamint az eszéki Geršić házaspár a horvát átlagnyugdíjasok életét élik.
Horvátországnak a tavaly decemberi adatok szerint több mint 1,2 millió nyugdíjasa van. Ráadásul a horvát nyugdíjfolyósító intézet legutóbbi adatai szerint évente 19 400-zal nő a számuk. Ha ebben az ütemben folytatódik a növekedés, 2015-re bekövetkezhet az az áldatlan helyzet, hogy egy keresőre egy nyugdíjas jut. Az is ront az átlagon, hogy a dolgozók tábora eközben folyamatosan csökken, ezzel együtt pedig a nyugdíjbiztosítást fizetők száma is. Számítások szerint emiatt az államkassza 1 milliárd kúnával lesz „karcsúbb”, valamint a nyugdíjakra újabb és újabb fél-fél millió kunát kell kiadni. Mindez pedig állandó költségvetési hézagot okoz majd, ami az elemzők szerint oda vezethet, hogy idővel nem tudják majd miből folyósítani a nyugdíjakat.
A legtöbb jogosult átlag alatti nyugdíjból tengődik
Az átlagos horvát nyugdíj ma 2400 kúna. Körülbelül 74 ezer nyugdíjasnak 500 kúnánál is kisebb a járandósága, és majdnem kétezren kapnak 8 ezer kúna fölötti nyugdíjat. A legtöbben tehát az átlaghoz közeli nyugdíjból éldegélnek.
Az átlagosok táborába tartozik a vinkovcei Pozsár József 
is. Feleségével, Máriával ketten élnek egy nyugdíjból. József tizennyolc éves korában kezdett dolgozni vasúti alkalmazottként. Végigdolgozta az egész életét. Hatvanegy éves korában vonult nyugdíjba, mert egészségi állapota már nem engedte meg, hogy tovább dolgozzon. Az egy nyugdíjból szerény körülmények között élik mindennapjaikat, de azért József mégsem panaszkodik.
– Először kifizetjük a rezsiköltségeket, a maradékból az élelmet… és a nyugdíj, ahogy jött, úgy el is megy – mondja. Hozzáteszi, mégsem elégedetlenkedik, hiszen csak önmagukat kell eltartaniuk, lányaik már rég kirepültek a családi fészekből. Egyikük Németországban alapított családot, másikuk Vinkovciban, utóbbiakkal gyakrabban találkoznak. És ez a lényeg, mert szerintük a család előbbre való, mint az anyagiak.
Két nyugdíjból már könnyebb boldogulni
Az eszéki Geršić házaspárnak már kevésbé van oka panaszra. Ivan és felesége, Anna mindketten nyugdíjasok. Ivan az Elektroslavonija vállalatnál töltött hosszú időt elektrotechnikusként. Negyvenöt évet dolgozott Horvátországban, és néhányat külföldön is.
Mindketten tíz évvel ezelőtt vonultak nyugdíjba. Két nyugdíjból, valamint a németországi juttatásból már könnyebben boldogulnak.
– Nem élünk nagy lábon, de nem is szenvedünk hiányt semmiben. Van házunk és autónk is. Néhány évvel ezelőtt még részt vettünk nyugdíjas kirándulásokon és szórakozni is eljártunk néha – meséli Anna. Mostanra ez a fajta szabadidőtöltés kicsit a háttérbe szorult, de nem anyagi okok miatt. Az idős házaspár számára ma már az unokák felügyelete a fő feladat.
És valószínűleg ez a legnemesebb idős kori feladat. A nagyszülő egyrészt saját magának szerez örömöt, hiszen nincs is annál nagyobb boldogság egy idős ember számára, mint amikor újra beköltözik a fiatalság a házába. Kiveszi a részét a gyereknevelésből. Ráadásul terhet vesz le a szülők nyakáról, akikre a gyereknevelés mellett tucatnyi gond hárul.
Tény, hogy Horvátországban nem túl fényes a nyugdíjasok helyzete, és a javulás reményével sem kecsegtetnek. Arra pedig, hogy melyik országban jobb megöregedni, mint idehaza, a statisztikákból következtethetünk. Az ENSZ Népesedési Alapja és egy, az idősek érdekvédelmével foglalkozó szervezet tavaly végzett egy felmérést, melyben az idősek társadalmi és gazdasági jóléte alapján rangsorolta helyzetüket 91 országban. Ebből kiderült, Svédországban van legjobb dolguk az idős korúaknak, Magyarország a 40., Horvátország pedig a 41. helyen áll a vizsgált országok listáján.
{fcomments}
