Évente 1,4 millió nőnél alakul ki mellrákos megbetegedés, és nagyjából 459 ezren halnak meg világszerte. Hazánkban évente 2300 új beteget regisztrálnak és 800-an halnak meg. Horvátországban 2006 óta államilag finanszírozott országos szűrőprogramot vezettek be a megelőzés érdekében minden 50–69 év közötti nő számára.
Csaknem három évtizede, hogy az Amerikai Egyesült Államokban elindult az a mozgalom, amelynek eredményeként az október a rózsaszín és a mellrák elleni küzdelem hónapja lett több országban is. Horvátországban a rosszindulatú daganatos betegségek problémájára márciusban az ún. nárcisz-nap keretében hívják fel a figyelmet. A nárciszt, amely az életet és a reményt szimbolizálja, idén is több horvát városban árusították, és a virágok eladásából befolyt összeget a daganat korai felfedezésére fordítják.
A „nárcisz-nap” mellett az egészségügyi minisztérium 2006 óta a Mammae elnevezésű nemzeti projekt keretében minden 50 és 69 év közötti nőt mammográfiára invitál.
A betegség iránti érdeklődés az elmúlt években jelentősen nőtt, és a kutatók is nagyobb figyelemmel tanulmányozzák a mellrák kiváltó okait, így a diagnózis egyre biztosabban felállítható, a terápiák pedig újabb korszerű eljárásokkal bővülnek. Ennek köszönhetően a gyógyulás esélyei sokkal jobbak, mint egy évtizeddel ezelőtt voltak.
A különböző országos kampányok, a sajtó, a tájékoztató anyagok is nagy szerepet játszanak a figyelemfelhívásban. Az elmúlt években több közéleti személyiségről, hírességről is kiderült, hogy átestek ezen a betegségen, és meggyógyultak. Az, hogy ők vállalják a nyilvánosságot, és hogy tömegek előtt beszélnek tapasztalataikról, félelmeikről, gyógyulásuk történetéről, erőt adhat a mellrákos betegek számára, és erősíti bennük a gyógyulásba vetett hitet, mert talán ez az egyik legfontosabb a rákkal való küzdelemben.
A pélmonostori Bábli Mária hét évvel ezelőtt küzdött meg a kórral, élete egyik legnehezebb időszakáról még ma sem beszél szívesen. Azt mondja, hogy ő rendszeresen járt szűrővizsgálatokra, de ezek nem mutattak ki nála elváltozást. Egy önvizsgálat során tapintotta ki a csomót, ezért azt mondja, soha ne vegyük félvállról az intő jeleket, mert a változást mindenki a saját testén ismeri fel a legkönnyebben.
– Nem halogattam az orvos felkeresését, a műtéten is hamar túlestem. Úgy álltam hozzá, hogy meg akarok szabadulni ettől a betegségtől. Egy nagyon nehéz időszak következett, kemoterápiás kezelések sora, de sikerült végigharcolnom – mondja Mária.
Az eszéki Dugalić Máriát 2005-ben operálták emlődaganattal. A daganat több gócú volt, ezért el kellett távolítani a mellét. Már a betegség is komoly megrázkódtatás, ez pedig még nagyobb sokkot okoz. A műtétet követő kemoterápia is borzasztó időszak volt számára. Azt mondja, különböző gyógyszereket is beszerzett a terápia mellékhatásainak enyhítésére, de nemigen segített ez sem. Szerencsére, mint kiderült, a csomókban nem voltak rákos sejtek. A nehéz időszak átvészelésénél sokat segítettek a Mammae klub aktivistái, akik már a kórházban felkeresik a betegeket, tájékoztató füzetekkel látják el őket, és elmondják, hogy milyen tornákat kell végezni. A klubba hazatérése után is eljárt. Ma viszont annyi mindent vállal, hogy erre nem jut ideje, igyekszik teljes életet élni.
Azt még hozzáteszi, jobb megelőzni a bajt, ezért különösen a változó korba lépő nőknél fontos a rendszeres ellenőrzés.
{fcomments}
