A folyton változó törvények, az állandó költségek, a drága rezsi, a dolgozók fizetése utáni nagy összegű adók és járulékok – ezek azok a dolgok, amelyek lehetetlenné teszik a cégek sikeres működését Horvátországban. Pedig sikeres vállalkozások nélkül az ország sem fejlődhet, az állam mégsem biztosít megfelelő feltételeket a működésükhöz. Kisvállalkozóink nyilatkoznak nehézségeikről.
Mostanában több hírt is hallhattunk a horvát médiában arról, hogy a hazai vállalkozók külföldre költöztetik/nék cégüket, mivel a horvát állam nem biztosít megfelelő feltételeket a működésükhöz.
Ezek egyik szószólója a HG spot informatikai vállalat alapítója, aki kijelentette, hogy az adóhatósággal, valamint az állami szervekkel kapcsolatos rossz tapasztalatai miatt többé nem óhajt Horvátországban működni, és minden vállalkozót óva int attól, hogy hazánkban fektessen be.
Rajta kívül még sok kis- és közepes vállalkozás lehetne példa arra, hogy a horvát kormány intézkedései többet ártanak a vállalkozásoknak, mint segítenek.
Megjárta a bürokrácia útvesztőit
Korábban megírtuk, hogy Đuričin Leopoldot, a Magyar Zöldségkutató Intézet horvátországi forgalmazóját 27 ezer kúnával büntették egy adminisztrációs baki miatt. Leopold 2005-től szerepel a mezőgazdasági minisztérium nyilvántartásában, 2008-ban a vetőmagimporttal foglalkozó cégeknek magforgalmazóként és ültetvényforgalmazóként is be kellett jegyeztetni magukat. Leopold kettő helyett egy formanyomtatványon kérte mindkét regiszterbe a bejegyzését, melyet nem néztek el neki a hivatalban.
– Az eset szerencsére nem vitte csődbe az üzletet, továbbra is dolgozom, általában pozitív mérleggel zárom az évet. Gondot jelent, hogy a vevőim nem mindig fizetnek időben, nekem pedig határidőre kell kiegyenlítenem a tartozásomat – mondja Leopold. Megjegyzi, ma Horvátországban egy vállalkozónak naprakésznek kell lennie a tevékenységét érintő jogszabályok terén, ha el akarja kerülni a hasonló eseteket. Az ellenőröknél nincs pardon, csak arra várnak, hogy a vállalkozó hibázzon.
A várdaróci asztalosműhelynek nem ez a legjobb időszaka
A várdaróci Cövek Norbert 2010-ben vette át apjától az asztalosműhelyt. Nyílászárókat, építőanyagokat és más faárut gyártanak. Norbert elmondta, ahhoz, hogy a vállalkozás gördülékenyen menjen, havonta minimum 8000 kúna bevételre lenne szüksége, amelyből, miután kiegyenlítheti tartozását az állam felé, és kifizeti a céges rezsiköltségeket, esetleg meg tudna élni.
– A megrendelések mennyisége változó, így nem engedhetem meg magamnak, hogy állandó munkatársat foglalkoztassak. A legtöbb kisvállalkozóhoz hasonlóan az én cégem jövője is bizonytalan, sohasem tudhatom, meddig lehet ilyen körülmények között működtetni – mondja Norbert.
Cövekék a 90-es évek végén alapították az asztalosműhelyt. 2000-ben lendült fel az üzlet. Norbert elmondása szerint 2010-ig jól működött, ettől kezdve azonban egyre romlottak a feltételek.
Csődbe jutott tejtermelő gazdaság
A csúzai Dudás László tejtermeléssel foglalkozott, vállalkozása azonban becsődölt, miután átsorolták a vállalkozói adórendszerbe, a PDV-be. Az ezzel járó szigorúbb feltételeknek már nem tudott megfelelni.
– A PDV-rendszerbe való besorolással elvesztettem az ún. kék üzemanyag vásárlásához és más állami támogatásokhoz való jogomat. Ráadásul nagyon alacsony árat fizettek a tejért az átvevők – mondta Dudás László. Vállalkozását nem tudta folytatni a megváltozott körülmények között, és már egészségi állapota sem igazán engedte ezt meg.
Az említett példákon kívül sok egyéb problémával is szembe kell nézniük a cégeknek. A vállalkozóktól elvárják, hogy a számlák után azonnal befizessék a PDV-t, közben viszont ők a termékükért/szolgáltatásukért csak jóval később kapják meg a pénzt. Általában az üzlethelyiségek bérleti díja és rezsiköltségei is nagyobbak, mint egy lakáséi, még ha ugyanakkora épületről van is szó. A dolgozók után is tetemes adót és járulékot kell fizetni, így a vállalkozók egyre kevesebb embert foglalkoztatnak, a munkanélküliség pedig növekszik. Hazánkban tehát évről évre nehezebb vállalkozást működtetni. A vállalkozók úgy vélik, az állam nem fordít kellő figyelmet a kis- és középvállalkozásokra. Ahelyett, hogy támogatná, ellehetetleníti őket. Ezért nincs is kedvük az embereknek terveket szövögetni, mert „úgysem éri meg semmivel se foglalkozni”. Ha valaki mégis vállalkozni kezd, jönnek a kákán is csomót kereső ellenőrök, büntetnek, és bebizonyítják, hogy mégis felesleges volt az optimizmusa.
{fcomments}
