A vörösmarti Kis Józsefnek, bár foglalkozását tekintve gyapjúkötő mester, élete néhány szerencsés és balszerencsés fordulatának köszönhetően a zene vált kenyérkereső munkájává. Ötvenhárom éve kezdett klarinétozni, de más fúvós hangszereken is játszik. A hosszú idő alatt több zenekar tagjaként mulattatott a falusi bálokban.
Kis József, akit a faluban és a szomszédos Csúzán is mindenki Jocinak szólít, hetvenhárom esztendős, de még mindig nótára gyújt otthon, és ha zenélni hívják, másokat is szívesen szórakoztat. Ugyanazt a klarinétot fújja ma is, amihez ötvenhárom évvel ezelőtt jutott hozzá. Zenészlakában a szaxofon és a gitár is megtalálható, sőt, egy indián pánsíp és egy körtemuzsika is ott lóg a szobája falán, igaz, ezek már csak díszként szolgálnak, és persze zeneszeretetéről árulkodnak.
Zenésszé válásában sok véletlen játszott közre
Már az általános iskolában is fogékony volt a zene iránt, két évig játszott az iskola tamburazenekarában, így az alapokat már ott elsajátította, viszont ekkor még nem gondolta, hogy egész életében zenével fog foglalkozni.
Az említett fél évszázados, de megvigyázott, jó állapotban lévő klarinéthoz véletlenül jutott hozzá ifjúkorában. Édesapja kőműves volt. Miután befejezte egyik munkáját, a megbízó nem tudott pénzzel fizetni, helyette adta ezt a hangszert, amely meghatározta fia életét.
Kis József rögtön beleszeretett a hangszerbe, és szorgalmasan gyakorolni kezdett. Néhány év klarinétozás után Vörösmarton alakult egy tűzoltózenekar, melynek ő is tagja lett. Ebben az együttesben zenetanár segítette a tagok munkáját, jól is működött, de sajnos nem volt hosszú életű. Bár a tűzoltózenekar feloszlott, Kis József számára mégis hasznosnak bizonyult, mert itt még jobban elmélyíthette zenei tudását. 1966-ban bérbe vett egy kisebb, alt szaxofont, így már két hangszeren is zenélhetett. Barátaival hamarosan újabb zenekart alapítottak, mellyel hétvégenként a helyi kocsmában mulattattak. 4 F- nek hívták magukat, amely a Finom Folyadékokat Fogyasztó Fiúk rövidítése volt. A vicces nevű zenekar nem az első és nem is az utolsó volt, melyben Kis József muzsikált. Sokáig fújta a klarinétot és a szaxofont a GELDKIS nevű bandában is.
– Igazából nem tudnám megmondani, hogy hány együttesben játszottam, mert gyakran változott a felállás és a név is – emlékezett Kis József.
Vörösmarti, csúzai, sepsei és újbezdáni muzsikusokkal játszott együtt. Tánczenét, lakodalmast, dzsesszt, ezek közül is a közkedvelteket. Minden környékbeli magyar faluba eljártak zenélni, de Bellyén és Dárdán is felléptek. Mivel csak magyar zenét játszottak, utóbbi településeken egy horvát muzsikussal felváltva szórakoztatták a közönséget. Bejárták a Bácskát, Bezdánban, Palicson, Újvidéken, Szabadkán, Doroszlón is megfordultak. Néhányszor zenéltek Splitben is, egy alkalommal a HMDK Split-Dalmát megyei egyesületének a 10. évfordulóján. Többször jártak Németországban is, ismerősöknek köszönhetően mentek oda zenélni magyar-német vegyes lakodalmakba és születésnapokra. Mivel a fellépések után rendszerint indultak is haza, nem nagyon volt idejük körülnézni, mégis ezek voltak az együttes legemlékezetesebb pillanatai.
Sokféle hangszeren játszik
A klarinét, a szaxofon, a trombita és a tambura mellett a gitározás sem áll olyan távol tőle, egy ideig pedig tárogatózott is. Volt is egy tárogatója, mely még a Sternberg Császári és Királyi Udvari Hangszergyárban készült, így már akkor sem volt mai gyerek, amikor használta. Ezt a különleges, klarinéthoz hasonlatos fafúvós hangszert még Laskón vásárolta, azokban az időkben, amikor rendszeresen jártak oda zenélni. A lakodalmakban általában szólóban fújta rajta a nótákat, jó ebédhez. A tárogatót, sajnos, már nem tudta megmutatni, mert évekkel ezelőtt eladta. Eszmei értékét persze nem tudta megfizettetni a vevővel.
– Egyszer egy vörösmarti „öreglány” büszkén mesélte: azzal bókoltak neki, hogy olyan, mint a tárogató hangja. Bizonyára nem értette a célzást, ugyanis a tárogatónak valóban szép hangja van, de messziről szép – mesélte a vörösmarti zenész.
Szerette a tárogatót, de örökös kedvence a klarinét maradt
– Számomra a legszebb állású hangszer a szaxofon, de a legszebb hangú a klarinét – mondja. Nem véletlen, hogy kedvenc zenésze Benny Goodman, aki szintén klarinéton játszott.
Joci bácsi nem hagyta abba a zenélést, egy vörösmarti borospincében is fellép néha, bár, elmondása szerint, ma már nem megy neki olyan jól, mint régen, amikor a virtuózabb csárdásokat is el tudta játszani.
Már hétéves korában eldőlt, hogy zenész lesz
Szerencsésnek tartja magát, hogy egész életében azzal kereshette a kenyerét, amit szeret. Ennek azonban nem csupán az az oka, hogy fiatalkorában kapott egy klarinétot édesapjától. Kis József szakmáját tekintve gyapjúkötő mester. Mindössze néhány évig dolgozhatott azonban a szakmájában, mivel egyik szemére nem lát, nem tarthatta meg állását, és később sem tudott elhelyezkedni. Hétéves korában ugyanis egy baleset következtében sérült meg a bal szeme, amikor pajtásaival játék közben egy háborús „maradékra” bukkantak, ami felrobbant. Emiatt nem vállalhatott gyapjúkötő munkát, így napszámmal, és ami lényeges, zenéléssel pótolta ki a segélyt, amit a balesete után kapott. Az, hogy zenész lesz, tehát már gyerekkorában eldőlt.
{fcomments}
