Horvátországból évente több százan mennek külföldre dolgozni, miután itthon nem találnak munkát. A csúzai Sárközi Arnold Andrej már két szezont dolgozott Németországban. Egy biotermékeket előállító családi gazdaságban helyezkedett el, ahol szakképzettségének megfelelő munkát végezhetett. Jobban meg is fizették érte, mint idehaza. Így már azt is fontolóra vette, hogy kiköltözik.
Miután végzett a villányi Teleki Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola zöldség és dísznövénykertész szakán, Sárközi Arnold Andrej hazatért Csúzára. Sajnos azonban manapság semmilyen szakképzettséggel vagy diplomával nem könnyű állást találni a Drávaszögben. Így Andrej is – sok baranyai fiatalhoz hasonlóan – hamarosan a munkaközvetítő hivatalban találta magát, ahol egyáltalán nem kecsegtették munkahellyel.
Sokféle munkába belekóstolt
Szerencséje, hogy vidéken él, ahol a szorgalmas ember nem marad kereset nélkül. Kiváltképp az olyan ezermesterféle, mint ő. Kertész szakmájának köszönhetően is számos olyan munkát el tud végezni, amelyekkel pénzt kereshet. Sokat dolgozott a helyi szőlészetekben és gyümölcsészetekben is. A mezőgazdasági munkákat illetően elmondása szerint metszési szakértelmének veszi a legtöbb hasznát. Persze a metszési idény csak néhány hónapig tart, az év nagyobb részében pedig maradnak az egyéb jellegű, napszámban végezhető munkák.
Andrej talpraesett fiú, aki nem igazán tud otthon ülni tétlenül, ha kellett, kaszált a faluban, dolgozott kőműves segédmunkásként, és fémhulladék gyűjtésével is megpróbálkozott már. Öreg, szemétre szánt tévékészülékekből „műtötte ki” a színesfémet.
– Mindig igyekeztem feltalálni magam, azonban a napszámos és segédmunkákra, fémgyűjtésre nem lehet jövőt építeni, ezeknél jobbat pedig idehaza nem találtam – mondta Andrej.
Egy biogazdaság visszatérő idénymunkása
Amikor 2011-ben lehetősége nyílt kiutazni Németországba szezonmunkára, egy percig sem habozott. Édesanyjával egy vörösmarti ismerősükön keresztül kerültek kapcsolatba a darmstadti biogazdasággal.
Akkor még Horvátország nem volt az Európai Unió tagja, így maximum kilencven napot tartózkodhattak kint. Andrej tavaly volt kint másodszor Németországban, augusztustól decemberig. Ekkor már, uniós állampolgár lévén, nem volt számára megszabva, hogy mennyi időt tölthet ott.
Újra a Frankfurttól harminc kilométerre levő városban található cégnél dolgozott. Az Eichwaldhof Familie Förster nevet viselő családi gazdaságban biotermékeket állítanak elő, és állattenyésztéssel is foglalkoznak. A mezőgazdaságban gabonát és zöldséget is termesztenek. A vetéstől/veteményezéstől a betakarításig semmiféle vegyszeres kezelést nem alkalmaznak. Szarvasmarhát és szárnyast is tartanak, az állatokat ugyancsak vegyszermentes takarmánnyal nevelik.
– Így a gabonától a zöldségeken át a hús- és tejtermékekig minden bio, ezért nem is olcsók. A mezei saláta kilója például 25 euróba kerül, egy háromkilós kacsáért pedig 50 eurót is elkérnek. Ezek az élelmiszerek mégis kelendők, mivel Németországban az emberek jobban odafigyelnek az egészséges táplálkozásra, ugyanakkor meg is engedhetik maguknak – magyarázza Andrej.
A biotermékek azért sem olcsók, mert sok törődést igényelnek. Bizonyos munkafolyamatok gépesítve vannak, de a legtöbbjüket kézzel végzik.
Andrej feladata a vetemények gondozása, szüretelése, válogatása és felcímkézése volt. Szabadideje nem sok volt, de számára a legfontosabb, hogy a szakmájának megfelelő munkát végezhetett, amiért ráadásul jól meg is fizették – mondta Andrej.
A német nyelvvel sem áll már hadilábon
Munkatársai szintén horvátországiak, baranyaiak, akikkel egy nyelvet beszél, de a némettel sem áll már annyira hadilábon, mint azelőtt. Elmondta, szabadidejében a német tévéműsorokat nézte, amelyek hozzásegítettek a nyelvtanuláshoz.
Andrej december óta itthon van, de ha minden a tervei szerint alakul, akkor hamarosan szüksége lesz német nyelvtudására: valószínűleg véglegesen kiköltözik Darmstadtba, ahol biztosabb jövő vár rá, mint idehaza.
Ezzel Andrej annak a 60-70 ezer embernek a listáját szaporítja majd, akik az elmúlt években elhagyták az országot.
{fcomments}
