Dr. Demcsák Csaba leköszönő zágrábi magyar nagykövet szerint a horvátországi magyar közösség bebizonyította, hogy a legnehezebb idők, megpróbáltatások után is képes fölállni és jövőt építeni.
Hat év után lejárt dr. Demcsák Csaba zágrábi nagyköveti megbízatása. Magyarország horvátországi nagykövete ez idő alatt nemcsak a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok erősítésén dolgozott, hanem rendszeres vendége volt a horvátországi magyar közösség rendezvényeinek is. Baranyától Kelet-Szlavónián át Zágrábig, Fiuméig vagy Splitig szinte minden magyar közösségben megfordult, így búcsúja egy olyan időszak lezárását jelenti, amelyet maga is különösen meghatározónak nevezett.
– Ahogy idefelé jöttem, eszembe jutott, hogy 2020 júniusában az első Zágrábon kívüli hivatalos utam éppen Eszékre és Baranyába vezetett. Akkor készült az első televíziós interjúnk is. Most, több mint hat évvel később, különös érzés visszagondolni erre – idézte fel.
A nagykövet szerint ez a horvátországi magyar közösség fejlődésének időszaka volt. Számos olyan beruházás valósult meg, amely hosszú távon is meghatározza a közösség életét.
– Nagy öröm volt látni, hogy egymás után újultak meg vagy épültek közösségi terek, székházak, oktatási intézmények, templomok és sportlétesítmények. Ezek mind azt bizonyítják, hogy egy élő, fejlődő közösségről beszélünk, amely képes építkezni és előre tekinteni – fogalmazott.
Hat év diplomáciai munkájának méltó elismerése
Nagyköveti munkájának lezárását különleges elismerés koronázta meg: Zoran Milanović horvát köztársasági elnök a Branimir
fejedelem rendje a lánccal kitüntetéssel ismerte el a magyar–horvát kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett munkáját.
– Meglepett és nagyon megtisztelt ez az elismerés. Egy magyar nagykövet számára Zágráb különleges szolgálati hely. Két olyan nép kapcsolatát ápoljuk, amelyek több mint nyolcszáz éve élnek egymás mellett, közös történelemmel és számtalan összekötő szállal. Ez olyan kapcsolat, amely folyamatos figyelmet és párbeszédet igényel – mondta. Úgy véli, a két ország kapcsolata ma is a kölcsönös tiszteleten és a jószomszédi viszonyon alapul. Ezt nemcsak a diplomáciai együttműködés, hanem a mindennapi élet is igazolja.
– Amikor minden nyáron közel egymillió magyar választja úti céljául a horvát tengerpartot, az önmagában is bizonyítja, hogy a két ország lakossága között erős a bizalom. Ezek az emberek talán a legjobb nagykövetei a magyar–horvát barátságnak – hangsúlyozta.
Nagyköveti megbízatásának idején több jelentős mérföldkövet is le lehetett tenni. Horvátország schengeni csatlakozásával megszűntek a határellenőrzések a két ország között, ami különösen a határ mentén élő közösségek számára jelent óriási könnyebbséget. Emellett tovább erősödött a két ország együttműködése az Európai Unión és a NATO-n belül, valamint Magyarország a horvátországi földrengések idején is az elsők között nyújtott segítséget.
Kapcsolatok, amelyek túlmutatnak a diplomácián
Dr. Demcsák Csaba szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata az elért eredmények megőrzése lesz. Kiemelte a kétoldalú kisebbségvédelmi vegyes bizottság szerepét, amely immár három évtizede biztosítja, hogy a horvátországi magyarok és a magyarországi horvátok ügyeiben folyamatos legyen az egyeztetés. Ugyanakkor további fejlődési lehetőséget lát a határ menti infrastruktúrában is.
– A schengeni tagság valódi előnyeit akkor tudjuk teljes mértékben kihasználni, ha a jelenlegi határátkelők száma tovább növekszik. Jó lenne, ha a 350 kilométeres közös határ mentén még több közúti összeköttetés szolgálná az emberek mindennapjait – emelte ki.
A búcsú azonban számára nem csupán diplomáciai megbízatásának végét jelenti, hanem egy személyes kapcsolat lezárását is.
– Egy diplomata akkor végezte jól a munkáját, ha fájó szívvel búcsúzik az állomáshelyétől. Számunkra Horvátország nemcsak szolgálati hely volt. Bárhová mentünk a feleségemmel, Annamarival – legyen szó Baranyáról, Kelet-Szlavóniáról, Zágrábról, Puláról, Fiuméről vagy Splitről –, mindenütt őszinte szeretettel és nyitottsággal fogadtak bennünket. Sokszor mondtam Jankovics Róbert elnök úrnak is, hogy amikor ezekbe a közösségekbe érkezünk, olyan érzésünk van, mintha hazamennénk.
A leköszönő nagykövet külön is méltatta a horvátországi magyarság kitartását. Mint fogalmazott, az itt élő közösség története azt bizonyítja, hogy a legnehezebb történelmi megpróbáltatások után is képes volt újraszervezni önmagát.
– Megismerhettük ennek a közösségnek nemcsak az intézményeit, hanem a történetét is. Azokat a nehézségeket, amelyeken keresztülmentek, különösen a kilencvenes években. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy ennek a közösségnek nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ha csak erre a hat évre is, de egy kicsit mi is a közösség tagjainak érezhettük magunkat – mondta.
Szavai egy diplomáciai szolgálat lezárásán túl egy olyan kapcsolatot is összefoglalnak, amely a hivatalos feladatokon túl emberi kötődésekről, kölcsönös tiszteletről és közösen megélt élményekről szólt. Hat év után dr. Demcsák Csaba búcsúzik Horvátországtól, de – ahogyan fogalmazott – a horvátországi magyar közösség mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívében.
