A horvátországi kis magyar közösség egy elhivatott pedagógust, közösségszervezőt, karnagyot és példamutató embert veszített el Keresztes Árpád személyében, aki 83 éves korában távozott közülünk.
1943-ban született Sepsén. Az általános iskola elvégzését követően a szabadkai tanítóképzőben folytatta tanulmányait, majd pedagógusi munkája mellett az eszéki tanárképző főiskolán szerzett ének–zene szakos diplomát. Hivatását több mint négy és fél évtizeden át gyakorolta, zenetanárként és iskolaigazgatóként nemzedékek életére volt meghatározó hatással.
Már fiatal pedagógusként fontosnak tartotta a közösség szolgálatát. A hetvenes évek elején megalapította a Vöröskereszt sepsei alapszervezetét, gyűjtéseket szervezett a rászorulók javára, és személyes példámutatással állt a véradómozgalom élére. Önzetlen munkáját a Vöröskereszt emlékplakettel ismerte el.
A honvédő háború éveiben embersége még inkább megmutatkozott. A szerb megszállás idején a lecsökkent tanár- és diáklétszám miatt egyszerre több iskolában – Laskón, Vörösmarton, Hercegszőlősön és Kiskőszegen – is tanított. Emellett gondoskodott az elmenekült családok idős hozzátartozóiról, az ENSZ-katonák segítségével pedig megszervezte az élelmiszer- és gyógyszerellátást a nélkülözők számára.
1998-ban nevezték ki a Laskói Általános Iskola igazgatójává. Intézményvezetőként különös figyelmet fordított a hátrányos helyzetű gyermekek támogatására, ezért rendszeresen pályázott segítségért a Mocsáry Alapítványhoz. Elkötelezett munkájának elismeréseként 2002-ben Budapesten átvehette a rangos Mocsáry-díjat.
A Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma egyik alapítója, a szakmai szervezetnek hosszú éveken át vezetője is volt. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökségi tagjaként és oktatási bizottságának elnökeként szintén sokat tett a magyar nyelvű oktatás és a közösségi élet fejlődéséért.
Egyházközségében presbiterként és kántorként szolgált, hitét és értékrendjét egész életében tettekkel bizonyította.
2008-ban ment nyugdíjba, de az aktív közéleti tevékenységtől ekkor sem búcsúzott el. A sepsei HMDK Népdalkörének karnagya is volt, amelyet nagy szeretettel és szakmai igényességgel irányított. A közös éneklés számára nemcsak hagyományőrzés, hanem közösségteremtő erő is volt. Szabadidejében a festészetnek hódolt, tagja volt több festőkörnek is, ahol ugyanolyan örömmel alkotott, mint amilyen lelkesedéssel tanított vagy vezényelt.
Keresztes Árpád életútját a szolgálat, az emberség és a közösség iránti felelősség jellemezte. Pedagógusként tudást adott át, közösségi emberként hidakat épített, zenészként és kántorként lelket formált, segítőként pedig mindig ott volt azok mellett, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá.
Emlékét tanítványai, kollégái és a horvátországi magyar közösség hálával és tisztelettel fogja őrizni. Nyugodjon békében!
