A mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetést Magyarország eszéki főkonzulátusa és az eszéki egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszéke március 23-án az oktatási intézmény nagy dísztermében. Történészek értelmezték a sorsfordító csatát – magyar és horvát nézőpontból egyaránt.
A programot Danijel Jelaš tanszékvezető és Magdó János magyar főkonzul nyitotta meg. A főkonzul hangsúlyozta: a kerek évforduló különös aktualitást ad a témának, és fontosnak tartották, hogy horvát közönség előtt is közösen gondolják újra a mohácsi csata jelentőségét. Mint fogalmazott, az esemény illeszkedik a két éve indított történészi kerekasztal-sorozatba, amelynek ez az ötödik állomása, és célja, hogy magyar és horvát szakemberek közösen vizsgálják a térség történelmi fordulópontjait. Kiemelte: a csata következményeként 150–160 éves török uralom kezdődött, amely mindkét nemzet életét alapvetően átformálta.
A beszélgetés résztvevői – Kornelija Jurin Starčević, Hrvoje Kekez, Dr. C. Tóth Norbert és Dr. Varga Szabolcs – a saját kutatási területeik felől közelítve mutatták be a korszakot. A diskurzus egyik központi kérdése az volt, hogy mit jelent Mohács fél évezred távlatából, és mennyiben változott a csatáról alkotott kép az elmúlt évtizedek kutatásainak hatására.
Mohács új olvasata: túl a mítoszokon, a valósághoz közelebb
Dr. Varga Szabolcs kiemelte: a legújabb kutatási eredmények árnyalják a korábbi, leegyszerűsített magyarázatokat. „Hosszú ideig azt mondtuk, hogy a vereség oka a széthúzás volt, és hogy Európa cserbenhagyta a Magyar Királyságot. Ma már látjuk, hogy a belső egység nem volt rosszabb, mint korábban, és nemzetközi támogatás is érkezett, még ha nem is volt elegendő” – fogalmazott. Hangsúlyozta azt is, hogy az Oszmán Birodalom ekkorra olyan mértékben megerősödött, hogy egyedül már nem lehetett vele szemben felvenni a versenyt, így a mohácsi vereség sokkal inkább egy erőviszonyokból következő, „papírforma-eredménynek” tekinthető. A történész arra is fölhívta a figyelmet, hogy a mohácsi keresztény hadsereg jelentősége gyakran alulértékelt: a 25–26 ezer fős sereg európai összehasonlításban is komoly erőt képviselt, mely a magyarokon kívül cseh, morva, sziléziai, horvát és német katonákból állt, vagyis valójában egy közép-európai összefogásnak tekinthető. Ugyanakkor – tette hozzá – számos kérdés máig nyitott, legyen szó a csatatér részleteiről, a tömegsírok feltárásáról vagy akár az oszmán hadjárat pontos céljairól.
A kerekasztal egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy Mohács nem csupán egy tragikus vereség, hanem egy olyan történelmi fordulópont, amely több nemzet közös emlékezetének is része.
