Az eszéki magyar külképviseleten immár harmadik szolgálati évét kezdte meg Magdó János főkonzul, akivel ezt megelőzően a kinevezését követően beszélgettünk.
„A kulturális programok egyértelműen sikeresek”
Legutóbb akkor beszélgettünk ebben a tévéstúdióban, amikor megérkezett Eszékre.
Azóta elég sok víz lefolyt a Dráván…
– 2023 áprilisa óta vagyok eszéki főkonzul. Ahogy általában minden munkahelyen, itt is sok mindent meg kellett tanulni, meg kellett tapasztalni a körülményeket, meg kellett ismerkedni emberekkel, az emberek közötti kapcsolatokkal. Ez egy kis magyar világ Horvátországban, ahol lehet, hogy összesen körülbelül csak tízezer magyar él, de ennek ellenére egy komplex kapcsolati hálóról beszélhetünk. Az elmúlt időszak arról szólt egyrészt, hogy megismertem ezt a közösséget, és megtettem az első lépéseket feléjük, majd ők is felém.
– Ha a tavalyi évet nézzük, akkor melyek azok a programok, amikre különösen büszke?
– Igen, több mindent szerveztünk, pedig csak maroknyian vagyunk a főkonzulátuson, összesen három kiküldött és három helyi kolléga. Ezek a szervezések teljes mértékben lekötnek bennünket, de ezt nem panaszként mondom, már csak azért sem, mert gyakorlatilag ez a fő alapja a működésünknek. Programjainkat alapvetően három részre osztanám. Talán a legfontosabbak a kulturális események, ezekből elég sok volt. Vesszőparipám, hogy e téren is érdemes lenne jobban koncentrálni a gyermekekre. Tavaly három programunk volt a számukra, és mindegyiken körülbelül 250-270 gyerek vett részt, tulajdonképpen azok, akik magyarul tanulnak. De természetesen a felnőttekről sem feledkezünk meg, elég csak a Magyar Állami Népi Együttes nagyszerű fellépésére utalni, és ne felejtsük el a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjét, amelyet a várossal együtt szerveztünk. Abban a reményben dolgoztunk ezen nagyon sokat, hogy a magyar közösségen kívül az itt élő horvát embereket is meg tudjuk szólítani. Tevékenységünk másik fontos elemét tudománydiplomáciának nevezhetjük: elindítottunk egy történelmi háttereket feltáró kerekasztal-beszélgetés-sorozatot. Tavaly két ilyen rendezvényünk volt, az egyik Habsburg Ottóról, az ő életéről és a munkásságáról, a másik pedig a magyar és a horvát történelem kapcsolódási pontjairól szólt. A cél az, hogy azokat a témákat, momentumokat, amelyeket eddig másképp értékeltünk, úgymond áttekintsük egy nagyobb közönség, leginkább egyetemisták előtt, és megpróbáljuk a talán még létező feszültségeket feloldani. Harmadikként a magyar emlékhelyeket említeném, például a Daruvarski Brestovac-i kereszt vagy a református temető régi magyar sírhelyeinek a felújítását. Főkonzulátusunknak ezek mellett természetesen hivatali jellegű feladatai is vannak, de a gazdasági kapcsolatok terén is működünk. Ami a magyar közösséget illeti, csak gratulálni tudok mindenkinek, a HMDK-nak, az alap- és tagszervezeteknek, amelyeknek a vezetői fáradtságot nem ismerve szervezik a programokat, amelyekre bennünket is nagyon gyakran meghívnak.
– Kérem, hogy a főkonzulátusnak a folyó évre tervezett programjairól is mondjon néhány szót.
– Szeretnénk még bábszínházat hozni a gyerekeknek és színházi előadást a felnőttek számára. Az említett tudománydiplomáciát illetően pedig folytatódnának a történészi kerekasztal-beszélgetések, az egyiknek már az időpontja is megvan, május 19-én a 15-16. századi magyar és horvát reneszánszról és reformációról hangzanak el előadások. A magyar emlékhelyek, szabadtéri keresztek fenntartását, megőrzését célzó újabb projektek már folyamatban vannak. Természetesen kisebb kulturális programokat is tervezünk. Remélem, hogy tudunk hozni a nyári fesztiválra egy koncertet.
– Hogyan látja, mekkora az érdeklődés e programok iránt, és melyik „csomag” nevezhető a legnépszerűbbnek?
– A kulturális események népszerűek. Például a Magyar Állami Népi Együttes vendégszereplésekor teljesen megtelt a koncertterem, ez elmondható a 100 tagú cigányzenekar fellépésével kapcsolatban is, mintegy 2000-2500 magyar és horvát ember volt jelen. A zongorakoncertre is sokan eljöttek. A tudományos jellegű programokon csak olyanok vesznek részt, akik érdeklődnek irántuk. Volt egy filmklubunk, az is jól sikerült, de oda is csak kisebb számban jöttek el. Külön is meg szeretném köszönni a HMDK-nak, Jankovics Róbert képviselő úrnak a hozzáállását, ugyanis bármilyen javaslattal kerestük meg, mindig pozitívan reagált.
