Ági imádta Andrást. Igaz, neki csak a szeretői „státusz” jutott, mert András nős volt. Tökéletes boldogság volt, heti kétórányi együttlét, heves ölelések, esténként titkos csetelés. Aztán a férfi elvált, majd oltár elé álltak és férj-feleség lettek.
Azóta minden megváltozott. Unalmas napok, szétdobált zoknik és hullafáradt férj lett az imádott szeretőből.
Ági ebből arra következtetett, hogy nem neki való a feleség szerep. Továbbra is nagyon szereti Andrást, de amíg bujkáltak, egészen más volt.
Ági negyvenöt éves, és azt gondolta, hogy a házasság jót fog neki tenni. Azonban hamarosan kiderült, hogy Andrásnak most is szeretője van. Ezt már nem tűrhette. Elhatározta, hogy felkeresi a csinos huszonkét év körüli barátnőt, hogy egyezséget kössön vele.
A fiatal lány nagyon zavarban volt, amikor az ajtajában megjelent, de ő megnyugtatta, hogy nem akar jelenetet csinálni, csak engedje be egy kis beszélgetésre.
Ági szinte félretolta az ajtóból, és szemtelenül még kávét is kért.
– Én nem ismerem magát! – riadozott a lány.
– Persze, hogy nem, hiszen én vagyok Andris felesége.
A lány elsápadt, de aztán kicsit megnyugodott, amikor Ági bátorítóan ültette maga mellé.
– Ne félj, nem foglak bántani. Te szerető vagy, én feleség. Valamit ki kéne találnunk, hogy megoldjuk közösen a helyzetet.
A konyhára némaság telepedett. Az asztalhoz ültek és kortyolgatták a kávét.
– Szereted? – kérdezte Ági.
– Igen – hangzott a halk válasz.
– Hát én is – mondta Ági –, ezek szerint elvethetjük azt a verziót, hogy valamelyikünk kilép a történetből. – Valami mást kell kitalálni – szólt határozottan.
– Akkor… akkor mi legyen… Én nem akarom elhagyni. Tényleg sajnálom, de…
– De szereted. Ezt már közölted, csak kérdés, hogy mennyire? Nagyon? Élnél vele? Főznél, mosnál rá, gondoskodnál róla, gyereket szülnél neki?
– Persze – mondta a lány.
Újra csend lett. Andrisra gondoltak, akiért mind a ketten bármit megtettek volna.
– Akkor csere – mondta határozottan Ági. – Cseréljünk. Elválok tőle, de el nem hagyom. Menj hozzá feleségül, én meg leszek a szeretője.
A lány döbbenten hallgatta az ajánlatot.
– A mostani felállás szerint is hárman vagyunk a kapcsolatban, és ezt te is bevállaltad. Mi a különbség? Te legyél vele többet! Te legyél a hivatalos szerelme, hozzád térjen haza! Én pedig átveszem a helyed – mondta Ági.
Idegesen elhadart szavak és józan észérvek csaptak össze. Megkötötték a furcsa egyezséget.
Az egykori szerető újból szerető lett, a lelkes fiatal lány pedig feleség. Andris soha nem tudta meg, hogy minden meg volt tervezve. Egyelőre jó döntésnek bizonyult.
Ági élvezte a szeretői szerepet, az igazi szabadságot és boldogságot, ami vele járt. A feleség pedig élte az életét, gyereket szült, mosott, takarított, és még akkor is vacsorával várta, amikor tudta, hogy a titkos találkán volt. Mindennap fáradt volt, és nem volt ideje sem arra, hogy átgondolja, jó döntést hozott-e. Andris pedig élvezte a két irányból érkező szeretetet. Ő nem veszített semmit, hiszen csak lubickolnia kellett a boldogságban és a két nő imádatában.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
