Zsuzsa várta az olcsó áramot, hogy bekapcsolja a mosógépet, de nem találta sürgősnek, hiszen alig van szennyes ruha. Nincsenek ingek, zoknik, munkásruhák.
Fél éve vált el. Mátéval tizenhét évig voltak házasok. Nem voltak nagy drámák, tányércsapkodás vagy veszekedések, pedig minkettőjüknek voltak sérelmei. Egyszerűen csak vége lett a házasságuknak. Elillant a kapcsolatuk elején még létező szenvedély. Úgy voltak vele, hogy ebből a történetből elég volt. Elhatározták, hogy elengedik egymást, hogy így adjanak esélyt mindkettőjüknek egy új életre.
Amikor a válás kimondása után belépett az üres lakásba, még hiányzott is neki Máté. Az idegesítő téblábolása, az érthetetlen kérdései… Vagy csak a megszokás miatt volt hiányérzete? Nem tudta eldönteni. Eleinte várta a megkönnyebbülést.
Nem tervezett komoly kapcsolatot, de nem zárta ki az ismerkedést. A válás utáni hónapokban olvasgatott vagy idétlen sorozatokat nézett a tévében, és nem voltak más programjai. Egyelőre így érezte jól magát.
Aztán meglátta volt férjét egy szőke nővel az előtt az étterem előtt, amelybe őt soha nem vitte el. A nő bizony csinos volt. Zsuzsa különös zsibbadást érzett, és még homályosan látta, ahogy belépnek az étterembe. Nem emlékszik, hogy ért haza, csak azt tudta, hogy a boltba se ment be, pedig oda indult. Szeretett volna sírni, de nem tudott. Inkább keserűen nevetett saját magán. Hiszen ő is így akarta! Máténak tehát sikerült új életet kezdeni. Otthon aztán megnyugodott, egy kicsit meg is könnyebbült. A válásuk óta most találkoztak először, nem csoda, hogy ez felkavarta. Igyekezett túltenni magát rajta. Egyelőre jól érzi magát a bőrében.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
