Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház első embere szombaton részt vett és igét hirdetett a kórógyi református templom fennállásának a 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten, ami előtt interjút adott lapunknak.
Balog Zoltán lelkész, fideszes parlamenti képviselő 2007-ben a HMDK meghívására részt vett a szervezet március 15-ei központi rendezvényén, amelyre Vörösmarton került sor, de Magyarország emberi erőforrások minisztereként Nina Obuljen Koržinek, Horvátország kultúráért felelős miniszterével közösen nyitott meg 2018-ban kiállítást Zágrábban. Lelkipásztorként 2019-ben hirdetett igét Horvátországban, amikor hálaadó istentiszteletre és ünnepségre került sor Kórógyon és Kopácson, köszönetképpen mindazoknak, akik a horvát honvédő háború idején a menekülteket befogadták.
– Balog Zoltánt, aki ma a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház első embere, ismét körünkben köszönthettük. Mit gondol, hogyan vélekedik a horvátországi református egyházról?
– Ez a mi egyházunk, mi összetartozunk, úgyhogy sokat jártam itt, és szomorúan látom, hogy nem egyben vagyunk, hanem kettőben, és azért jöttem, hogy azt a megbékélést, amire mindannyiunknak szüksége van, valamilyen módon előmozdítsam. Az itt élő embereknek kell ezt megteremteni a magyar reformátusságnak a körében, hogy nehogy aztán a fogyás legyen a válasz arra, hogy nem tudunk szépen együttműködni, együtt dicsérni Istent, gyakorolni a közösséget, bízom benne, hogy ez lehetséges lesz.
„Hogyha összetartunk, ha összefogunk, ha bízunk Istenben és egymásban, akkor van újjáépítés, akkor van újrakezdés”
– Mit jelent egy kis gyülekezet, egy olyan gyülekezet az Ön számára, mint a kórógyi, hogy temploma megépítésének a 150. évfordulóját ünnepelheti?
– Az ország horvátsága meg magyarsága is átélte azt, amit valahol a feltámadás jelent, hiszen a háborúban ez a templom szinte teljesen elpusztult. Itt voltam akkor is, amikor újjáépítették 2002-ben, amikor akkor hálát adtunk, aztán itt voltam később is, és már álltam ezen a szószéken. Valahol ez a templom a szimbóluma annak, hogyha összetartunk, ha összefogunk, ha bízunk Istenben és egymásban, akkor van újjáépítés, akkor van újrakezdés, akkor bármilyen kicsik vagyunk, mégiscsak tudunk Isten dicsőségére és az emberek javára élni.
– Mi alapján választotta ki az igét a mai ünnepi alkalomra?
– Én mindig a napi igét választom, hiszen van egy olvasási rend már 2000 éve az egyházban, a mi egyházunknak is az a rendje, hogy oszd meg a kenyered a másikkal, és aztán sokszorosan vissza fogod kapni. Szeretném én is megosztani azt a szeretetet, azt a figyelmet, azt a békevágyat, amit magammal hoztam, és azt szeretném, hogyha ez sokszorosan visszajönne, hogy együtt tudjunk lenni egy igazi szent közösségben.
Tartsanak ki, tartsanak össze – üzente Balog Zoltán
– Mit üzen a horvátországi magyarságnak, a horvátországi magyar reformátusoknak?
– Tartsanak ki, tartsanak össze, és hogyha engedik, hogy az Úr akarata érvényesüljön, hiszen az Úristen akarata az mindig az, hogy közösségben legyünk egymással, akkor ez biztosan megvalósul. Sokan azt gondolják, hogy ehhez egy kisebbfajta csodára lenne szükség. De hát azért vagyunk keresztények, hogy higgyünk abban, hogy vannak csodák, és az Isten megteremti a csodát, csak nekünk nyitottnak kell lenni, hogy elfogadjuk.
