A Hagyományok Háza Színháztermében rendezték május 13-án a Fókuszban a koreográfusok sorozat újabb előadását. A jeles esemény után, az egy évtizede elkezdett bemutatókról Szögi Csaba sorozatszerkesztőt kérdeztük.
„A néptáncművészet kiemelkedő koreográfusait bemutató sorozat 2014-ben – Mihályi Gábor ötlete alapján – indult útjára. A Magyar Állami Népi Együttes vezetője két évre rá kért fel a tánctörténeti előadások szerkesztésére. A Bethlen Téri Színház, aminek art menedzsereként dolgozom, adott otthont először a programnak: a Zalai Kamaratánc Fesztiválon díjat nyert produkciókból állítottunk össze egy előadást. 2018-ban – a Hagyományok Háza székházának, a Budai Vigadó épületének felújítása miatt – szintén e színtérben készültünk a következő bemutatóra, viszont 2019-ben már az Intézményben tarthattuk a sorozat következő rendezvényét. Mindmáig huszonnégy estet – 2020-21-ben a pandémia miatt, az akkor indult Folk Stúdiónak köszönhetően, öt online előadást – láthatott a közönség.
A sorozat ritmusa szerint évente két-két, tavaszi és őszi fellépést tervezünk, mindegyiken két alkotó munkásságát állítjuk színpadra. Nagy örömünkre, ezek a bemutatók nemcsak a szakma prominens képviselőinek érdeklődését keltették fel, a nézőtéren a Hagyományok Háza törzsközönsége is rendszeresen helyet foglal.
Az esteken alkalom nyílik egyrészt a színpadi tánctörténetben ma már klasszikusnak számító alkotók – mint Novák Ferenc, Timár Sándor –, sokszor lezárt életművének bemutatására, másrészt a még aktív, de szintén klasszikusnak számító koreográfusok pályájának felidézésére. E retrospektív rendezvényeken a nézők az adott kor társadalmi, kulturális, akár politikai befolyásolása ellenére született, örökérvényű összeállításokat láthatnak. Előre is tekintünk, a példaképek mellé egy fiatalabb, a pályája elején munkálkodó, vagy aktív időszakát élő művészt választunk, aki már emblematikus, a jelen kort megjelenítő koreográfiájával hívta fel magára a figyelmet. E koncepció alapján a közönség izgalmas esteknek lehet részese: felfedezheti a kiemelkedő – különböző életkorú, hátterű, más-más vidékről érkező – koreográfusok, s műhelyek munkáit. Egyúttal képet alkothat a színpadi megfogalmazás törvényszerű hasonlóságáról és különbségéről; ezt szolgálja az előadás végén megtartott moderált beszélgetés is.
A szereplők az adott alkotóhoz kötődő csapat, vagy csapatok, s a hivatásos táncosok mellett a legjobb amatőr együttesek is színpadra lépnek: így van olyan este, amin három-négy társulat is bemutatkozik.
A tervezésben már 2025 őszénél járok, szerencsére a magyar táncművészet tehetségekben igen gazdag, így nem fáj a fejem a folytatástól.”
