Az utóbbi évekre jellemző időjárás, az enyhe telek és a nyári aszályok komoly kihívások elé állítják a mezőgazdaságban dolgozókat.
A farsangolók az utóbbi években nemhogy elűzik a telet, hanem inkább hozzák. Most már kezdünk hozzászokni a decemberi őszhöz és a február végi, márciusi havazáshoz. De hogy ne keltsünk bűntudatot senkiben, természetesen nem a farsangolók végezték rosszul a dolgukat, valószínűbb, hogy a klímaváltozás számlájára írhatók az elcsúszott évszakok, az enyhe telek, a nyári szárazságok. És ha valamire káros hatással van ez a „semmilyen” időjárás, akkor az a mezőgazdaság. Ezen a véleményen van riportalanyom, Kovács János is Kopácsról.
Hiányzik a hótakaró a tavaszi vetésnek
– A gabonafélék még el is viselik ezt az időjárást, a tavaszi vetések viszont, mint amilyen a kukorica, a napraforgó vagy a szója, már jobban megsínylik, hogy nem kapnak elegendő csapadékot. Szükségük lenne néhány hónapos hótakaróra, hogy amikor olvadni kezd, folyamatosan ellássa vízzel a talajt – mondja Kovács János.
Az enyhe tél miatt a károkozók is elszaporodnak, amelyek most már minden kultúrára veszélyt jelentenek, ellenük egyedül még több permetezéssel lehet védekezni.
– A rendszerváltás előtti években már vetéskor tudtuk a búza felvásárlási árát. Egyszer elvetettük, esetleg egyszer fejtrágyáztuk, és más dolgunk nem volt a betakarításig, nem kellett betegségek ellen permetezni, egyszerűbb volt minden – emlékszik vissza.
A legtöbb mai gondnak pedig, amivel a mezőgazdásznak szembe kell néznie, az időjárás a fő okozója – folytatja –, amihez ha mi, emberek hozzá is szokunk, a kultúrákat aligha szoktatjuk hozzá.
– Egyre többször morfondírozunk azon más gazdákkal, milyen szárazságtűrőbb kultúrát kéne vetni. Ott van például a cirok, aminek bizonyos fajtáját takarmányként használják. De már állatokat se tart senki a vidékünkön – mondja a kopácsi gazda.
Ő azon kevesek közé tartozik, akik még foglalkoznak sertéstenyésztéssel, ezenkívül van néhány bikája, nyula, de ezeket már nem is haszonállatként, inkább csak a helyi óvodások örömére tartja, hogy ne csak a gyerekkönyvekben találkozzanak ezekkel a jószágokkal.
A változást, ahogy megérezzük mi, emberek, úgy megérzik a méhek és a fák is
De mi a helyzet más kultúrákkal, érinti-e az éghajlatváltozás a gyümölcsöt, a konyhakerti növényeket?
A csúzai Pinkerték két hektáron termelnek gyümölcsöt, csemegeszőlőt, földiepret. Nekik a késői fagyokkal gyűlt meg a bajuk többször is.
– Nem kétséges, hogy rossz hatással vannak a gyümölcstermesztésre az utóbbi évekre jellemző, „elcsúszott” évszakok. A változást, ahogy mi, emberek megérezzük, megérzik a méhek, de a fák is. A melegedő hőmérséklet hatására megindul bennük a vegetáció, aztán jön a hirtelen lehűlés. Néhány gyümölcsfajta előbb hozza a levelét, aztán a virágát, de például a baracknak, a kajszinak vagy a mandulának a virágzása indul meg először, így azoknál nagyobb a valószínűsége a fagykárnak – nyilatkozta lapunknak Pinkert Ilona.
Hozzátette, az utóbbi években többször is sújtotta a gazdaságukat fagykár, a tavalyit kivéve, amikor a szárazság okozott jelentősebb gondot. Földiepret is termesztenek, aminél az első virágzás sínyli meg a fagyot már egy ideje.
Az időjárás függvénye, hogy mikor szedik le az első epertermést, van, hogy már április végén, és olyan is volt már, hogy csak júniusban került piacra. Ilona a pélmonostori főtéren, a Konzum áruház és a könyvtár között standol portékájával. Általában gyorsan elfogy az asztaláról minden, egyrészt a baráti árak, másrészt a minőség miatt. Pinkerték gyümölcseit ugyanis biztos hogy kevesebb permetszer érte, mint a boltban vásárolhatókat.
Riportalanyom azt tapasztalta, a koronajárvány is hozzájárult forgalmuk növekedéséhez, rászoktatta az embereket, hogy a bolti helyett házi termékeket vásároljanak. Kis túlzással elmondható tehát, hogy korunk két jelentős globális problémája közül legalább az egyik hozott valami jót is a mezőgazdaságból élőknek.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
