Visszatértek a 90-es évek… Mi már átéltünk határzárlatot, és tudjuk, hogy milyen érzés, amikor nem ölelheted meg a szüleidet, gyermekeidet. Nem hetekig, hanem évekig. Magyarország szeptember 1-től lezárta a határátkelőket a külföldi állampolgárok előtt.
Ezek a külföldiek akár szülők, akár ott tanuló diákok, nehezen vették ezt tudomásul, a távolság bizony problémákat fog okozni.
Klári Magyarországon folytatja tanulmányait, és már a hétvégén beköltözött a kollégiumba, hiszen ott már elsején kezdődik a tanítás.
Eddig minden hétvégén haza mehetett a vasárnapi ebédre, és tiszta váltóruhákkal térhetett vissza. Most az a tudat, hogy nem lehet utazgatni a határzár miatt, lelkileg is megterheli. Ne adja isten, hogy beteg legyen. Ki fogja ápolni, ha anya nincs?
A koronavírus okozta veszélyhelyzet alatt a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy gyermekeit nem fogja a tanulmányi idő alatt a kollégiumi nevelőkre bízni. A szülői törődést, a szeretetet nem pótolja más. A gyereknek, de az ifjaknak is szükségük van a családi körben megvalósuló teljes életre. Heti vagy kéthetente történő hazalátogatás esetén ez a kapcsolati erő még folytonos és megtartható. De a gyerek, aki évente kétszer látogat majd haza, ennyiszer láthatja családját, az édesanyját, olyan helyzetben van vagy lesz, mintha száműzött lenne.
Ki látja el lelki, érzelmi nevelésük feladatát? Hiszen a családi gondoskodás, a gyermeknevelés vagy a felnőtt gyerek iránti odaadás nem azt jelenti csupán, hogy van fedél a feje felett, van mit ennie és fizetik az iskoláztatását.
Ki helyettesíti a családi iránymutatást, a családi körben történő szocializációt? Ki gondoskodik az egészségügyi ellátásról? Hiszen nemcsak járványos megbetegedések vannak, hanem kisebb kórok is, de nagyobb betegségek is előfordulhatnak. Ilyen esetben ki ápolja őket? Ki fog mosni, vasalni ezekre a gyerekekre hónapokig? Ki gondoskodik a ruházkodásukról? Klári még nem vitte el a télikabátot, hiszen szeptember van, és ki tudja, meddig tart ez a helyzet. Zsebpénze is csak korlátozott. A megválaszolatlan kérdések, kételyek megnehezítik az iskolakezdés örömét is.
Nehéz lesz átvészelni ezt az időszakot.
Senki sem tudja megmondani, hogy meddig leszünk kénytelenek egymást nélkülözni. Hogy mikor lesz majd újra együtt a család. De ki kell bírni, és átvészelni a világjárvány okozta nem kis nehézségeket.
