Férjem is, én is vallásos családból származunk – meséli Eszter, aki nyolc gyereknek adott életet.
A sorra jelentkező terhességeimhez való viszonyulásom az volt, hogy ha hozzánk szeretne születni, nem mondunk nemet, megadjuk neki az esélyt. Az első pár év nagyon nehéz volt. Második terhességemből ikrek születtek. Óriási türelemmel és odaadással voltunk a gyerekek iránt. Állítom, hogy az észszerű, tervezett szervezés nagyon sokat segít. Nagyon erősek a családi kötelékek, amelyeket néha próbára tesz egy-egy helyzet, de a szeretet hatalma erősebb. A lakást, a házunk táját is rendben tudtuk tartani, hiába volt annyi gyerek. Ahogy nőttek, úgy kapcsolódtak be a közös munkába. Mindenki tudta a feladatát, segítettek a kisebbek körül, és kialakult bennük az egymás iránti felelősség. Nagy könnyebbség volt, hogy kisiskolás korukban önállóan közlekedtek. Soha nincs két egyforma nap. A váratlan fordulatok közös megoldása sokat formál a család minden tagján.
Talpraesettebbek lesznek a gyerekek is, megtanulnak még jobban bízni egymásban. Nálunk minden nap ünneppé lesz, ha este körülüljük az asztalt a vacsoránál. Akkor együtt a család. A napi elfoglaltságok után jöhetnek az egyéni beszámolók. Mindenkit türelmesen meghallgatunk, kifinomult az egymás iránti érzékenységünk. Megtanultuk értékelni egymást, attól függetlenül, hogy mit tud értünk tenni. Sokan csodálkoznak, hogy hogyan mertünk ennyi gyereket vállalni, de mi ezzel soha nem foglalkozunk. Minden gyereket áldásnak tekintettünk. Közösen megyünk kirándulni, emiatt vettünk egy kisbuszt. Nézeteltérés vagy féltékenység nálunk nem létezik.
Mindenkinek megvan a helye a családban. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ekkora család anyja lehetek. Büszkék is vagyunk férjemmel szerető családunkra, amely a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke. Számunkra mindegyik gyerek ajándék volt, csak ki kellett csomagolni – ennyi az egész, viszont egész életre szól.
