Glück István: Bellye
Az aranykor vadászatai és vadvilága Válogatta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta
Lábadi Károly
Hunor Magazin Kft., Budapest, 2020
A HMDK kiadásában a múlt évben jelent meg dr. Lábadi Károly monográfiája a drávaszögi Bellye településről. A szerző kutatómunkája során találkozott Glück István katolikus plébános nevével, aki 1909-ben érkezett a drávaszögi településre, és haláláig, 1945-ig volt híveinek lelki gondozója. Nemcsak lelkészként volt fontos egyénisége Bellyének, hanem íróként is szép életművet hagyott hátra. A korabeli lapokban számos írása jelent meg Bellyéről, a Kopácsi-rétről. Mindegyikből mérhetetlen természetszeretet árad. Páratlanul szép, lebilincselő leírásokat készített a vízi és mocsárvilágról, az egyedülálló növény- és állatvilágról. Az esperes-plébános elfelejtett írásait most kötetbe gyűjtötte a monográfiaíró, és Budapesten a Hunor könyvkiadó reprezentatív kötetben jelentette meg. A szép kiállítású, félezer lapos, Izabella főhercegnő Bellye környéki és a Kopácsi-rétben készült felvételeivel illusztrált könyv ajánlóját dr. Koncz István írta: Ahol nagy folyó színesíti az erdő hétköznapjainak életét, ott egyedülálló hangulatot kap a zúgó rengeteg. Hazánkban, ha vadászszemmel nézünk a Duna kék szalagjára, gyönyörű gyöngyszemeket fűzhetünk egymás mellé! Alighogy belép az országba, a Szigetköz mesevilága fogad bennünket: „örömök sűrűje, mesék menedéke” – írja a tiszta szívű Zsindely Ferenc, és azóta a „Dunáról fúj a szél” – Endre testvére hangulatos fotóival – kihagyhatatlan vadászolvasmányaink közül! Visegrádnál hirtelen délnek fordul a folyamóriás, és kitárulkozik a Dunakanyar, szülőföldünk egyik legszebb pontja… A Fellegvárból Mátyás király tekintetét és lelkét nyugtatta a táj a fejedelmi szarvasvadászat után. Gemencet „Gyöngyvirágtól lombhullásig” Homoki Nagy István kamerája varázsolja szemünk elé, évtizedek óta, megunhatatlanul. Karapancsa, Béda, Bellye – az árterek birodalma, ugyancsak fejedelmi vadászatok színtere volt. Nagy vadászunk, Széchenyi Zsigmond életében is szerepet kapott, 1942-ben az utolsó gazda, Habsburg Albrecht kérte föl a szarvasállomány minőségének javítására. Két évet, két idényt kapott a történelemtől a gróf, amely az ilyen munkában eredményekhez kevés, de élmények számára bőséges idő. Itt szerzett tapasztalatai jelenthetik annak a kis kötetének a gerincét, melyet a háború után először adott az új vadászok kezébe tanító jelleggel: „A szarvas selejtezése” a mára híres Nimród Kiskönyvtár egyik kötete.
Egy táj emlékét, hangulatát leírt szavakkal lehet igazán visszaadni. Ez a munka ezzel a céllal készült. Glück István délvidéki plébános olyan stílusban és oly fordulatos, plasztikus szóképekkel állít emléket a letűnt időknek, mely méltó a tájhoz. Stílusa a később író Fekete Istvánéhoz hasonló – valószínűleg lelkiségük, Istenben való feltétlen hitük is „összeköti” őket.
A legjobb írás is csak akkor tölti be feladatát, ha a kezünkbe adják. Glück István kötetét dr. Lábadi Károly délvidéki irodalom- és néprajzkutató és földije, Gellér Tibor irodalmi lektor emelte elő a múltból. Izabella főhercegné káprázatos fotói nagymértékben segítenek megidézni a kor hangulatát. Egy könyv, amely a vizuális világban saját képzeletünket veszi igénybe egy csodálatos időutazáshoz…
