Orsi a 20. születésnapját ünnepelte, két hónapra rá a szülei pedig a 20. házassági évfordulójukat. Orsi ezt egy kicsit furcsállta, és elkezdett számolni.
Ha ő már betöltötte a húszat, akkor miért utólag volt az esküvő? Szüleitől udvariasan, de tele gyanúval érdeklődött az esküvőjük iránt.
Éjszakába nyúló kellemetlen beszélgetés lett a vége. Végre eljött az idő, amikor lányuk előtt feltárták az igazságot.
Anya már férjnél volt, mikor megismerte apát. Olyan szerelem alakult ki közöttük, hogy az első házasság zátonyra futott. Közben apát besorozták katonának. Sok volt a két év, de anyja utánament Loznicára. Egy idős házaspárnál töltötték az egyhetes szabadságot. Az egyhetes eltűnés nagy riadalmat keltett a férjében, a család pedig alig tudta leplezni a szégyent az ismerősök előtt. Juditot visszavitték a férjéhez, mintha semmi sem történt volna. A kényszerhelyzet rettentő állapotba hozta anyát.
Apa a leszerelés után egyenesen Judithoz ment, az ablakon át kiszöktette és hazavitte. A szégyenletes botrány után Juditot kitagadta a családja, férje pedig felakasztotta magát. A tragédiáért a két szerelmest hibáztatták, és megbocsáthatatlan bűnként ültették a lelkükbe.
Judit terhessége is megbotránkozást váltott ki, mert most ki is az apa?
Ők tudták, hogy az egyhetes távollét elégséges bizonyíték. Orsi elképedve hallgatta szülei szerelmi történetét.
Szülei a húsz év alatt bizonyítottak, ő egy igazi szerelemgyerek, aki nem kis viharok után boldog családi környezetben nőtt fel. Mikor megszületett, két hónap elteltével tudtak csak összeházasodni. A hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés kimerítette őket, de egyszer ki kellett derülnie a lányuk előtt is az igazságnak. Egy ember életébe került a szerelmük, ők pedig kitartottak egymás mellett, habár senki nem bocsátott meg nekik.
Orsi odabújt szülei közé, és nyugodt, mély álomba merült a szerető karok között.
