Semjén Zsolt szerint az október 6-i aradi gyász csak március 15-ével, az 1848-as forradalom kirobbanásának ünnepével és a forradalom leverése utáni 1867-es kiegyezéssel együtt érthető.
Magyarország miniszterelnök-helyettese az aradi Szabadság-szobor mellett beszélt erről, a forradalom tábornokai kivégzésének a 170. évfordulóján. Kijelentette: Aradon lenni ünnep, Aradon lenni fájdalom, Aradon lenni kötelesség. Arad ugyanis örökre beírta magát a magyar történelembe.
Semjén Zsolt az aradi minorita rendház naplójába írt bejegyzést felolvasva idézte fel a 13 tábornok kivégzésének a történetét. Felidézte: az utolsónak felakasztott Vécsey Károly – nem lévén kitől elbúcsúznia – a már halott Damjanich János kezét csókolta meg, akivel korábban feszült volt a viszonya, mert másképpen ítélte meg a forradalmi helyzetet.
Kijelentette: a történelem szereplőinek a megítélése egy nemzeten belül sem egységes, másként vélekednek a magyar szabadságharcról az osztrákok, és más a román megítélés. „Hosszú idő és nagy türelem kell ahhoz, hogy az előítéletek enyhüljenek, és a valós történelem szóhoz jusson. Ez nehéz, de nem lehetetlen” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Hasonló gondolatokat osztott meg Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is az aradi Megbékélés parkját betöltő megemlékezőkkel. Felidézte, az aradi tábornokokat a megfélemlítés szándékával végezték ki, de e szándéknak nem sikerült érvényt szerezni.
„Nekünk, magyaroknak, rendre elbuknak szabadságharcaink, de meglehetősen sikeresek vagyunk a kiegyezésekben, a konszolidációkban” – állapította meg. Felidézte: 30 évvel ezelőtt románok és magyarok egyszerre váltak szabadokká, de pár hónappal később, Marosvásárhelyen egymás torkának estek. „El tudjuk képzelni, hogy néhány év múlva szobor álljon Marosvásárhely főterén, a Fekete márciusra emlékezve?” – kérdezte, és hozzátette: eljön az idő, amikor ennek is emlékművet sikerül állítani. Ehhez csak tisztelet és bizalom kell – vélekedett.
A politikus szerint október 6. azt üzeni, hogy minden ellenségeskedés, a legcsúnyább megtorlás, az évszázados ellentétek dacára is lehet megegyezés, konszolidáció.
Az estébe nyúlt megemlékezést fáklyás felvonulás tette látványossá.
