A gyerek a szülőre van utalva. Tőle tanulja meg a jó és a rossz közötti különbséget. A neveléshez tekintély is szükséges.
Vannak szülők, akik túlságosan szigorúan, erőteljesen korlátozzák a gyereket. Rendelkeznek vele, előszeretettel büntetnek, akár testi fenyítést is alkalmaznak.
Ilyen vasszigor mellett nőtt fel Katinka, aki gyermekkori pajtásom volt. Legfőbb szórakozásunk a papír babázás volt. Soha nem tudtam megérteni, miért olyan feszült még játszás közben is. Állandóan az órát nézte. Édesanyja minden idejét beosztotta. Szorongva ment haza, mert tudta, hogy a házimunkából is még ki kell vennie a részét. Ez egyébként velünk is így volt.
Katinkának mégis más volt a helyzete. Anyja legtöbbször ütlegelés kíséretében adta az utasításokat. Állandó fenyegetettségben élt. Megalázták, sértegették.
Egy padban ültünk az iskolában, de ha felelnie kellett, izzadt a tenyere a szorongástól, és sírva ment haza a négyes osztályzattal. A túl szigorú anya a magasra emelt elvárásaival olyan sérülékennyé tette Katinkát, hogy már ő maga sem volt soha megelégedve magával.
Mindenáron meg akart felelni az anyai követelményeknek.
Kamaszkori társaitól végképp eltiltotta. Nem is ment soha férjéhez, hiszen már önállóan nem is tudott volna dönteni.
Idővel elkerültem mellőle. Nekem már családom volt, ő még akkor is az özvegyen maradt anyját szolgálta, aki a betegágyából is csak az utasításokat osztogatta.
Amikor anyja meghalt, bűntudata volt a megkönnyebbülés, a szabadság érzése miatt.
Mintha most szeretné bepótolni az ellopott gyermek- és ifjúkort. Elkezdett járni a nyugdíjasok klubjába, ahol villámcsapásként érte az ismeretlen érzés: szeretni is lehet egy férfit.
Ötvenhat évesen lett menyasszony. Gyereket már nem vállalhatott, egyébként sem voltak ismeretei a gyermekneveléssel kapcsolatban, csak az anyja szigorát ismerte. Boldog lett a párjával, de sokszor feltörtek az életében átélt sérelmek, amelyeket gyermekként, felnőttként elszenvedett anyja mellett.
Két kézzel karolja át a világot, mert most érzi, hogy mennyi szépséget rejteget számára a szabadság.
Mindannyian igényeljük, hogy teljes emberként legyünk jelen a minket körülvevő világban. Gyermekeink is azzal a képpel fognak azonosulni, amit rájuk „vetítünk”. Kellő türelemmel, higgadtsággal, szeretettel élvezni lehet az anyaságot. Kerüljük a vasszigort, mert megsemmisítjük vele gyermekünk egyéniségét. Ne az elvárásoknak kelljen megfelelnie, hanem ő maga tudja helyesen, éretten, felelősen a döntéseket meghozni, a saját sorsát szabadon alakítani.
