A magyarok és a horvátok többségének az életéből is hiányzik a sport – derült ki a legfrissebb uniós felmérésből. Cikkünkben olyan embereket szólaltattunk meg, akik követendő példák lehetnek a többség számára, mivel életük részét képezi a rendszeres testmozgás.
A legutóbbi Eurobarometer-felmérés szerint az európai uniós országokban élők sport- és fizikai aktivitása nem kielégítő. A többség heti két-három alkalommal szánja rá magát arra, hogy sportoljon. A vizsgálatból kiderül, a magyar lakosság 33 százaléka végez kisebb-nagyobb gyakorisággal intenzívebb testmozgást. A megkérdezett magyarok 11 százaléka vallotta azt, hogy azért sportol, mert örömét leli benne, míg az EU többi országában ez a mutató 30 százalékon áll.
Horvátország lakosságának 56%-a nem végez semmilyen testmozgást, egy országos felmérés eredménye pedig még rosszabb képet fest a sport iránti érdeklődésünkről.
Szakemberek szerint 18 éves kor felett hetente legalább 2,5 órás alacsony intenzitású vagy minimum 75 perces intenzív tréninget kellene elvégezniük az embereknek, hogy karbantartsák testüket, megőrizzék a fizikai kondíciójukat. Ezt a szintet ma még hazánkban az európai átlagnál kevesebben teljesítik, viszont pozitív fejlemény az elmúlt évtized trendjeit figyelve, hogy ha lassan is, de nő azoknak a száma, akik kipróbálnak különféle szabadidős sportokat.
Megkérdezett olvasóink azok táborába tartoznak, akik tanulmányaik elvégzése után – ahol a tornaórák még kötelezőek – nem hagytak fel a sporttevékenységgel, hanem életük részévé tették a testmozgást.
„Csak akarni kell“
Tripolszki Anikó életében mindig nagy szerepet töltött be a sport, ezen belül is egy küzdősport, a dzsúdó, amelyben országos és nemzetközi szinten is bizonyította tehetségét. Már tíz éve, hogy nem dzsúdózik, viszont három hónapja edzéseket tart gyerekeknek, hogy átadja felhalmozott tudását és tapasztalatát. Ugyanakkor arra törekszik, hogy edzésben maradjon: rendszeresen kerékpározik, és a fizikai házimunkában is örömét leli.
– Általában 20 kilométeres távokat kerékpározom, korábban ennyit futottam. Ma az egészségem nem engedi meg a futást, viszont annál többet sétálok, nem törekszem például arra, hogy a lehető legközelebb parkoljak a célállomáshoz, ehelyett inkább gyalogolok. Mindig tehet valamit az ember az egészsége érdekében, csak akarni kell – mondta Tripolszki Anikó.
Szeret hegyet mászni és úszni is, ehhez pedig, mint mondta, lakhelye, Split és Dalmácia ideális hely, hiszen hegyből is, vízből is van bőven.
Az aktív sportnak köszönhetően helyreállt az egészségi állapota
A legutóbbi Eurobarometer-felmérés szerint az európai uniós országokban élők sport- és fizikai aktivitása nem kielégítő. A többség heti két-három alkalommal szánja rá magát arra, hogy sportoljon. A vizsgálatból kiderül, a magyar lakosság 33 százaléka végez kisebb-nagyobb gyakorisággal intenzívebb testmozgást. A megkérdezett magyarok 11 százaléka vallotta azt, hogy azért sportol, mert örömét leli benne, míg az EU többi országában ez a mutató 30 százalékon áll.
Horvátország lakosságának 56%-a nem végez semmilyen testmozgást, egy országos felmérés eredménye pedig még rosszabb képet fest a sport iránti érdeklődésünkről.
Szakemberek szerint 18 éves kor felett hetente legalább 2,5 órás alacsony intenzitású vagy minimum 75 perces intenzív tréninget kellene elvégezniük az embereknek, hogy karbantartsák testüket, megőrizzék a fizikai kondíciójukat. Ezt a szintet ma még hazánkban az európai átlagnál kevesebben teljesítik, viszont pozitív fejlemény az elmúlt évtized trendjeit figyelve, hogy ha lassan is, de nő azoknak a száma, akik kipróbálnak különféle szabadidős sportokat.
Megkérdezett olvasóink azok táborába tartoznak, akik tanulmányaik elvégzése után – ahol a tornaórák még kötelezőek – nem hagytak fel a sporttevékenységgel, hanem életük részévé tették a testmozgást.
„Csak akarni kell“
Tripolszki Anikó életében mindig nagy szerepet töltött be a sport, ezen belül is egy küzdősport, a dzsúdó, amelyben országos és nemzetközi szinten is bizonyította tehetségét. Már tíz éve, hogy nem dzsúdózik, viszont három hónapja edzéseket tart gyerekeknek, hogy átadja felhalmozott tudását és tapasztalatát. Ugyanakkor arra törekszik, hogy edzésben maradjon: rendszeresen kerékpározik, és a fizikai házimunkában is örömét leli.
– Általában 20 kilométeres távokat kerékpározom, korábban ennyit futottam. Ma az egészségem nem engedi meg a futást, viszont annál többet sétálok, nem törekszem például arra, hogy a lehető legközelebb parkoljak a célállomáshoz, ehelyett inkább gyalogolok. Mindig tehet valamit az ember az egészsége érdekében, csak akarni kell – mondta Tripolszki Anikó.
Szeret hegyet mászni és úszni is, ehhez pedig, mint mondta, lakhelye, Split és Dalmácia ideális hely, hiszen hegyből is, vízből is van bőven.
Az aktív sportnak köszönhetően helyreállt az egészségi állapota
Bicó Jánosnak szinte minden napját kitölti a sport, a testmozgás. Heti öt alkalommal jár edzőterembe, ezenkívül focizik is, hetente kétszer.
– Egészségi okokból kezdtem el aktívan sportolni, magas vérnyomás és túlsúly miatt. Később viszont szokásommá vált a testmozgás. Szerencsére a munkám nem olyan fárasztó, hogy ne legyen erőm szabadidőmet ilyen aktívan tölteni, de úgy gondolom, heti két-három alkalommal egy-egy órára mindenkinek érdemes volna sportolnia – mondta a laskói fiatalember. Hozzátette, lelkesedése hasznára vált, ugyanis helyreállt a vérnyomása, lefogyott, elmúltak a hátfájdalmai, ráadásul sokkal fittebbnek is érzi magát, amióta sportol.
Elmondta továbbá, az edzés mellett a helyes táplálkozásra is odafigyel, ami legalább olyan lényeges feltétele az egészséges életmódnak.
Kerékpár és görkorcsolya mint első számú közlekedési eszközök
Szuk Dóra középiskolás évei alatt kezdett el tudatosabban viszonyulni a testmozgáshoz. Ekkor vált szokásává, hogy kerékpárral járjon az iskolába, ma pedig már az egyetemre.
– Ahogy kitavaszodik, a bicikli vagy a görkorcsolya válnak egyedüli közlekedési eszközeimmé. Szerencsére imádok a szabad levegőn lenni és mozogni, úgyhogy ez számomra nem okoz gondot.
Kiskoromban táncoltam is, tudom, hogy ez nem minősül sportnak, de testmozgásnak mindenképpen, ezen kívül röplabdáztam, konditerembe és csoporttornákra is jártam – mondta Dóra, hozzátéve, igyekszik a sportra ösztönözni barátait is.
Idén nyáron fejezi be tanulmányait az eszéki orvosi egyetem gyógytornász szakán. Elmondta, egyetemi gyakorlata során megismerte annak okait, hogy a páciensek miért kerülnek a rehabilitációs központokba. Ennek tudatában pedig még inkább arra buzdítana mindenkit, hogy saját egészsége érdekében mozogjon többet. Persze ne csak egészségügyi okokból tegyék, hanem legfőképpen azért, mert sportolni jó.
