Az újbezdáni májusfát május utolsó vasárnapján táncolták ki ünnepélyes keretek között, de ezzel nem értek véget a hagyományhoz kötődő programok, hiszen több drávaszögi és szlavóniai magyarlakta faluban él még ez a népszokás.
Aki a múlt hónapban a Kiskőszegről (Batina) Eszékre vezető közúton autózott, az útba eső falvakon áthaladva láthatott néhány sudár, színes szalagokkal és borosüveggel díszített májusfát a házkapukban, faluközpontokban.
A májusfaállítás izgalmakkal teli esemény, hiszen a legénycsapat „lopakodó üzemmódban”, éjszaka hajtja végre a feladatot, lehetőleg úgy, hogy a lány ne tudja meg, kitől kapta az ajándékot. A fiúknak a meglepetésszerzés öröme miatt is megéri a fáradtságot, ami a munkával jár.
A májusfakiszedés vonzereje pedig az ünnepélyességében rejlik. Ekkor már a májusfaállító kiléte nem titok a lány számára, aki étellel és itallal várja a vendégeket.
A májusfaállítás ezen formáját már csak kevés helyen űzik, viszont egyre több településen állítanak „közös” májusfát a faluközpontban. Ezt általában a helyi vezetőség, kultúregyesület, tűzoltóság, ifjúsági egyesület valósítja meg.
Újbezdánon kívül ilyen májusfa állt Kopácson, Csúzán, a szlavóniai Dályhegyen, Szentlászlón, Kórógyon, Harasztiban, de még a vukovári magyarok közösségi épülete előtt is, akik néhány évvel ezelőtt kezdték ápolni ezt a szokást. A májusfaállítás célja mindenütt ugyanaz: megajándékozzák falujukat, hagyományt ápolnak, és megismertetik a többségi nemzethez tartozókkal is ezt a tavaszi népszokást.
Szentlászlón és Csúzán a helyi tánccsoportok tagjai jártak körtáncot a fa körül, máshol tánc nélkül vágták ki a májusfát, de mindenhol sokan voltak kíváncsiak az eseményre, hiszen – fiataloktól az idősekig – mindenki szívesen mozdul ki, mivel elég ritkán történik valami a faluban.
Voltak, akik „alternatív” májusfát állítottak
A májusfaállítás hagyománya a párválasztáshoz, a fiatalokhoz kötődik, de vannak, akik fittyet hányva a szabályoknak, újraértelmezték a szokás lényegét. Csúzán a Kossuth utcában két házhoz is állítottak „bolondos” májusfát, melyeket mindenféle kacattal – alsóneműkkel, boros kannákkal, biciklikerékkel – „díszítettek” az akció kivitelezői. Itt már nem a gyengéd érzelmek kifejezése volt a cél, hanem az, hogy a baráti társaságok megvicceljék egyik tagjukat. Ilyen fa állt Ódri Ferenc kapujában, melynek kidöntése jó alkalmat kínált egy kis mulatozásra is. Összegyűlt a szomszédság, az ismerősi/baráti kör (más falvakból is), bográcsban rotyogott a bab, fogyott a bor, és még szaxofonos zenésze is volt az összejövetelnek.
Az estébe nyúló program remek hangulatban telt, és noha a résztvevők többsége az idősebb korosztályokhoz tartozott, fiatalosan gyújtott rá a nótára, perdült táncra, bizonyítva, hogy „nem csak a húszéveseké a világ”, és hogy van még élet a faluban.
