Horvátország minden tájáról az elmúlt napokban ezrek zarándokoltak el a kelet-szlavóniai Vukovárra, hogy a város elestének 25. évfordulóján leróják tiszteletüket és kegyeletüket az áldozatok előtt. A vukovári magyarok szervezett formában nyolcadik éve tartanak megemlékezést.
„Reméljük, Vukovár gyötrelmei véget értek”
Vukovárt 1991. augusztus 26-án zárták körül a szerb csapatok, de csak november 18-án tudták bevenni. A három hónapig tartó ostrom lekötötte az ellenséges erőket, így másutt meg lehetett szervezni a védelmet, úgyhogy az ország belsejébe már nem tudtak behatolni a szerb csapatok. De mindezért Vukovár nagy árat fizetett, több mint másfél ezer ember halt meg – köztük félszáz horvátországi magyar is -, és még ma is hosszú az eltűntek listája.
Az elesett honvédők számára külön temetőt hoztak létre. A fekete és szürke márványból készült egyensírok az értelmetlen bosszú, az emberi kegyetlenség mementójaként sorakoznak a sírkertben. Közepén egy emlékmű áll, a kereszt formájú mélyedésben örökláng ég, amely azt szimbolizálja, hogy a hősök, áldozatok emléke örökké él, és nem felejtik el őket soha. A vukovári magyar egyesület megalakulása óta egyik legfontosabb feladatának tartja az ártatlan áldozatok emléke előtti tisztelgést. Minden év november 16-án az emlékmű előtt gyülekeznek.
Elsőként Jakumetović Rozália, a Vukovári Magyarok Egyesületének elnök asszonya szólt az egybegyűltekhez. Beszédében hangsúlyozta Vukovár védőinek a hősiességét, majd felidézte Siniša Glavašević rádiós újságíró szavait, aki így foglalta össze az ostrom utolsó napján látottakat: „Vukovár képe a nyolcvanhetedik nap huszonkettedik órájában mindörökre az emlékezetébe vésődik azoknak, akik jelen vannak. Amerre csak néz, nem evilági látvány fogadja az embert. Égésszag, tetőcserepek maradékai a lábunk alatt, építőanyagok, üveg, romok, tetemek és iszonyatos csend mindenütt. Reméljük, Vukovár gyötrelmei véget értek.”
Sajnos sokak számára a gyötrelmek csak ezután következtek. (A kórházból 261 embert, sebesülteket, orvosokat, nővéreket buszokba zsúfoltak, és a Vukovárhoz közeli ovčarai mezőgazdasági kombinát raktáraiba zártak, majd két nappal később az erdőszélen kivégezték őket. Több mint 5 ezer embert szerbiai fogolytáborokba hurcoltak, közülük sokakat ma is eltűntként tartanak nyilván.)
Majd sorra helyezték el a politikusok, diplomaták, civil szervezetek és önkormányzatok a koszorúikat az emléktemető keresztjénél. Többek között a Nemzetpolitikai Államtitkárság (Budapest) nevében Horváth László délvidéki referens, a zágrábi Kisebbségi Tanács képviseletében annak alelnöke, Renata Trischler, a horvátországi magyarság parlamenti képviselője, Jankovics Róbert, a zágrábi magyar nagykövetség nevében Györei Anita első beosztott és Szendrői László Attila alezredes, valamint az eszéki főkonzulátus képviseletében De Blasio Antonio főkonzul.
Az ovčarai vesztőhelyhez is elzarándokoltak és koszorúztak, majd a Vukovári Magyarok Egyesületének székházában ért véget az összejövetel, ahol az egyesület tagjai megvendégelték a résztvevőket. A megemlékezést a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatta. (mt)
