A vörösmarti Mészáros Armond még nagyapjától leste el a horgászat fortélyait. Ma már nem a hagyományos módszerrel pecázik, hanem a modern pontyhorgászatban gyűjti tapasztalatait. Általában a Dunán vagy darázsi holtágán, a Puskáson űzi a halakat, de horgásztavakra is eljár, ahol bővíti ismeretségi körét. Ebből a célból vett részt a budapesti PontyShow kiállításon is, melyre múlt hétvégén került sor.
Armondnak több hobbija is van: aktívan táncol a csúzai Csárdás néptáncegyüttesben, motorozik, és nyolc éve foglalkozik pontyhorgászattal – ez számára már-már több is, mint hobbi. A szenvedélyévé vált, így ha csak ideje engedi, autóba ül, és irány a vízpart. Míg a motort ősszel le kell tennie, a horgászbotot szinte egész évben használhatja.
Legszívesebben a vadvizeken pecázik, a Dunára és Puskásra szokott járni. Gyakran ver a Duna ezen holtágának partján sátrat. Éjjel sem rest kiugrani a sátorból, és csónakba ülni, ha a kapásjelző csipogni kezd. Főként pontyra vagy amurra megy, lehetőleg minél nagyobbra. Ez a bojlizás lényege.
A 21. századi sporthorgászok már nem bambusznád-pecával próbálnak meg halat fogni, mint a régi öregek. A bojlizás a pontyhorgászat csúcstechnikája, melynek során speciális horgászcsalival „vadásznak”. Alapvető felszerelései közé tartozik a horgászbot, az orsó, a bottartó. Armond ezeken kívül használ elektromos kapásjelzőt és motoros csónakot is.
Bár a hangsúly a minél nagyobb fogáson van, a bojlizás egy természetbarát módszer, mert ezzel együttjár a „fogd ki és engedd vissza” magatartás is. Armond is tartja magát a sporthorgász etikához, és visszaengedi a fogást, hogy ne csak ő, hanem egyszer még unokái is foghassanak halat az adott vízterületen.
– Természetbarátnak tartom magam, és azóta horgászok, hogy nagyapám először kivitt a vízpartra még gyerekkoromban. A bojlis pontyhorgászat technikája még inkább megszerettette velem ezt a tevékenységet – mondja Armond.
Hozzátette, a nagyhal horgászata úgy lehet igazán sikeres, ha az ember több napot is rá tud szánni. Általában 2-3 napot tölt vízközelben, de volt, hogy ennél hosszabb időre verte föl sátrát.
Versenyen is megmérette már magát
Idén néhányszor horgásztavakra is eljárt, amikor a vadvizeken holtszezon volt. Mint mondja, ezek a helyek azért jók, mert hasznos ismeretségekre lehet szert tenni.
Nyáron részt vett egy versenyen is, egy baráti bojlis találkozón Vukováron, amit a Vukovári Magyarok Egyesülete szervezett. Kétfős csapata a tizenöt közül a 6. helyen végzett. Tervezi, hogy jövőre is benevez az eseményre.
Idén sem hagyta ki a PontyShow-t
A pontyhorgászatról rengeteget olvasott az interneten, előfizetője egy magyarországi szaklapnak is, mégis a legtöbb ismeretre saját tapasztalat útján tett szert.
A tapasztalat és az internetes böngészés mellett jól jön, ha más horgászoktól is tanulhat. Többek között ezért hasznosak a horgásztavi részvételei, de a budapesti PontyShow-n való megjelenés is.
A kizárólag pontyhorgászat témájú szakkiállításra és vásárra az interneten bukkant rá. Három éve van jelen az eseményen, ahol egyre tágul az ismeretségi köre. A tapasztalt horgászoktól sok hasznos tanácsot kap.
Az ismeretség bővítésén túl a PontyShow-n láthatja a horgásztechnikai újdonságokat is.
– A PontyShow bevezető a következő évi csalifelszerelések palettájába, rendkívül széles a választék, és vásárolni is lehet – tudtuk meg a vörösmarti horgásztól.
Az idei PontyShow-ra vukovári magyar ismerősökkel ment, ők először vettek részt az eseményen. A vásáron kívül egy egész napos kirándulás keretében megnézték a magyar fővárost, ami a vukovári társak számára ugyancsak újdonság volt.
Jólesik néha kicsit kimozdulni a „nagyvilágba”, de a horgászok azért mégiscsak a vízközelben érzik jól magukat, várva a nagy fogásra.
Armond mostanában a Dunán űzi a halakat. Bár a napok rövidülnek, a pontyok ilyenkor, ősszel a legmohóbbak, ezért igyekszik kihasználni minden alkalmat, amíg csak be nem fagy a víz, s a jég pont(y)-ot nem tesz a szezon végére.
