Baranyai Júlia első műve pontosan 55 évvel ezelőtt látott napvilágot, méghozzá az ausztriai (Burgenland) Őrisziget nevű magyar településen. Az 1961 szeptemberében megjelent füzet méretű kiadvány anyagát az író – apró változtatások után – beépítette fő műve, a Vízbe vesző nyomokon című kötetbe, amelyet az újvidéki Forum Könyvkiadó adott ki 1976-ban.
A Gyertyafény megjelenését az ekkor már Őriszigeten működő Kovách Aladár írónak köszönhetjük. Egy 1994-ben írt tanulmányban az olvasható, hogy „Szigeti füzetek sorozatcímmel vékonyka könyveket is ki akart adni Kovách Aladár őriszigeti műhelye. Ezek a nemzet egészére figyeltek volna. A sorozat első darabját Baranyai Júlia vörösmarti – drávaszögi – középiskolai tanárnő írta, lírai alaptónusú történelmi tanulmány Laskóról: Gyertyafény, 1961.”
De ki is volt Kovách Aladár? 1908-ban született Erdélyben. 1927-ben Budapesten tett érettségi vizsgát. Egy évig a Sorbonne-on (Párizs) is tanult. 1940-ben a budapesti Nemzeti Színház tűzte műsorra Téli zsoltár c. színművét. 1944 július végén kinevezték a színház igazgatójának. A sikertelen Horthy-proklamációt követő napon, 1944. október 16-án lemondott igazgatói posztjáról, azonban előtte még a színház komplett archívumát, jelmez-, valamint díszlettárát Svédország védnöksége alá helyezte!
1947-ben kivándorolt. 1951 augusztusától 1953 júniusáig vezetője volt a Szabad Európa Rádió (München) irodalmi osztályának, ezt követően pedig a francia rádió magyar osztályának. 1955-ben költözött az ausztriai Őriszigetre (Siget in der Wart). Továbbra is írt, lapokat szerkesztett, támogatta az elszakított területeken alkotó írókat, költőket. 1979-ben halt meg Bécsben.
Az általa szerkesztett kiadványról, a Gyertyafényről (alcíme: Laskó – egy régi magyar falu krónikájából) és szerzőjéről így ír Kovách Aladár: „Szellemidéző írói erejével egy néma falut szólaltat meg, a templom köveit, a temetőt. A nagy történelmi látomás alakjai emberi közelségbe kerülnek, a régiek élete a szemünk előtt pereg az örök falu lombos útjain, a templomdombon s a parasztkúriák zsalui mögött. Baranyai Júliában a jugoszláviai magyarság s az egész magyar szellemi élet nemes íróművészt ismert fel.”
A drávaszögi, horvátországi magyarok a fenti sorokért is hálásak Kovách Aladárnak, de a burgenlandi magyarság mai vezetőinek is, akik számon tartják a „mi” Júlia tanárnőnket, illetve az ott nyomdafestéket látott művét, a Gyertyafényt. Az alsóőri (Unterwart) Magyar Média- és Információs Központ igazgatója, Kelemen László arról tájékoztatott bennünket, hogy könyvtárukban több példányban is megvan a Gyertyafény. Azt is közölte, hogy Őrisziget lakosságának több mint a fele még mindig magyar nemzetiségű, és hogy az ottani magyar evangélikus gyülekezet lelki gondozását Mezmer Ottó lelkipásztor látja el. A településen magyar néptánc- és népzenei együttes is működik.
– Pasza Árpád
 Őrisziget nevű magyar településen. Az 1961 szept){kind=link}