A karancsi Szabóék családi gazdasága évszázados múlttal rendelkezik. Ifjabb Szabó Sándor, apjához és nagyapjához hasonlóan, a földművelésben látja a jövőjét. Gyerekkora óta besegít a gazdaságba, és tanulmányait is ezen a területen folytatja: az eszéki mezőgazdasági egyetem hallgatója.
Ami a horvát mezőgazdaságot illeti, Szlavónia és a Baranya-háromszög természeti adottságai kiválóak a növénytermesztésre, ám az állam hozzáállása ehhez a szektorhoz nem megfelelő. Talán ez az egyik oka, hogy az agrárium nem tartozik a legnépszerűbb ágazatok közé a fiatalok körében.
A vidék ma már nem képes úgy eltartani lakosait, mint régen, ezért sokan felhagynak a földműveléssel és állattenyésztéssel. Városba költöznek, ahol többféle munkalehetőség közül választhatnak, vagy ideiglenesen a tengerpartra, ahol a turizmus adta lehetőségeket használják ki, mások pedig külföldön próbálják megalapozni a jövőjüket.
Azért nem minden fiatal hagyja ott a rurális környezetet. Ifj. Szabó Sándor sem tervez elköltözni Karancsról, ahol a családi gazdaságot viszi tovább.
Beleszületett a mezőgazdaságba
A Szabó családban a mezőgazdaság évszázados múltra tekint vissza. Jelenleg 600 hektáros földterületet művelnek, ebből kb. 20 hektárnyi Sándorék saját családi mezőgazdasági vállalkozásához tartozik.
Mondhatni, beleszületett a mezőgazdaságba, még gyerek volt, mikor már a traktorvolán mögé ült. Apja és nagyapja lépésről lépésre minden tudásukat átadták neki.
A mezőgazdasági munka elsőbbséget élvezett tanulmányainál, de a társaság se csábította el őt a kötelezettségeitől. Vállalta a mezőgazdasággal járó kompromisszumokat.
– Aki a földművelésben dolgozik, annak nincs mindig szabad hétvégéje vagy ünnepnapja, hiszen mindent idejében kell elvégezni. Ha a földeken épp nincs munka, akkor a gépek körül biztosan akad – mondta Sándor.
Amikor az egyetemválasztásra került sor, nem volt számára kérdéses, hogy milyen irányban folytassa tanulmányait. Mindig is nagy érdeklődést tanúsított a mezőgazdasági gépek iránt, ezért az eszéki mezőgazdasági egyetem gépészeti karára jelentkezett. Lassan tanulmányai vége felé közeledik.
Most is legszívesebben a földeken vagy a gépek között tölti az időt, ami kissé a tanulás rovására megy, de eljön annak is az ideje, hogy lediplomázzon.
Naprakész a hazai mezőgazdaság alakulását illetően
Mint mondta, az egyik legnagyobb problémát a folyamatosan késő állami támogatások jelentik, de a gazdáknak sok bosszúságot okoz a felvásárlási árak csökkenése, illetve az, hogy ezzel ellentétben az üzemanyag, a műtrágya és a védőszerek ára minden évben néhány százalékkal nő. A bizonytalanságot növeli a mezőgazdaságban a kiszámíthatatlan időjárás is.
– Mint minden földművelő, természetesen abban bízunk, hogy jó év lesz az idei. Ehhez fontos a kiegyensúlyozott csapadékmennyiség, és hogy nyáron ne legyen kánikula, ami tönkreteheti a növényeket – fejtette ki Sándor.
Földjeik nagy részét búzával vetik be, emellett árpát, napraforgót, kukoricát és cukorrépát is termelnek. Néhány éve szóját is vetettek, de az igényesebb földet kíván, melyet náluk a cukorrépa foglal el.
Követi a pályázati lehetőségeket, különösen a fiatal gazdák számára elérhető támogatások érdeklik. A múlt évben részt vett egy pályázaton, melynek az összes feltételét teljesítette, egy kivételével, amely a vállalkozás „életkorára” vonatkozott. Ez persze nem vette el a kedvét attól, hogy a jövőben ismét pályázzon.
A jövőre vonatkozó terveivel kapcsolatban elmondta, szeretne építeni egy szárítót és tárolót, hogy a terményt akkor tudja eladni, amikor a legjobb árat kaphatja érte a piacon.
Sándor szerencsésnek tartja magát, hogy folytathatja a családi vállalkozást, soha nem bánta meg, hogy Karancson maradt, és majd a saját gyerekeit is így fogja nevelni.
{fcomments}
