Tíz hónap alatt már harmadszor csökkentették a tej felvásárlási árát, így még nehezebb helyzetbe kerültek a tejtermelők, akik jelentős önköltséggel kényszerülnek eladni a tejet a feldolgozóknak.
A horvát tej csupán egy cseppet jelent a világ 800 millió tonnás termelésében. A hazai tejtermelőknek viszont létkérdés.
A tejfeldolgozó cégek február 1-től 18 lipával fizetnek kevesebbet azoknak, akik évi szinten 100 ezer litert termelnek, plusz 5 lipával, vagyis 23 lipával pedig azoknak, akiknek ezt a mennyiséget meghaladja az éves termelésük. Ez a harmadik csökkentés az elmúlt tíz hónap során, és ez már tényleg az utolsó csepp volt az évek óta mélyponton lévő horvát tejtermelés poharában, véli a horvát szarvasmarhatartók szakszervezetének vezetője.
2015 áprilisában 17 lipával, majd később 11, most pedig újabb 23 lipával csökkent a tej átvételi ára. Ez az ár pedig még tovább apaszthatja a már most 8000-et sem elérő tejtermelők számát.
A szakszervezeti vezető egyike a horvát nagytermelőknek, akit különösen érint ez a csökkentés. 760 fejőstehenet tart és 24 embernek ad munkát.
A termelők úgy látják, hogy az orosz embargó és annak meghosszabbítása következtében jelentős készletek halmozódtak fel az Európai Unió belső piacán, amit tovább rontott a világpiaci kereslet visszaesése. A korábban jelentős felvásárlónak számító Kína kereslete ugyanis nehéz gazdasági helyzete következtében legalább 40 százalékkal csökkent.
Míg korábban a kvótarendszer visszafogta a túlzott mértékű előállítást, és túltermelés esetén többletilletékkel büntették a tagállamot, addig 2015 áprilisától a kvótarendszer megszűnése is tovább növelte a készleteket.
Az Európai Unió számos eszközzel próbált segíteni a nehéz helyzetben lévő ágazaton, de egyik sem hozta meg a várt hatást.
A horvát termelők pedig továbbra sem tudnak versenyezni az olcsó importtal. Behozatali tartós tejet már 2,99 kúna/liter áron is lehet kapni. Arra is figyelmeztetnek, hogy a tejszektor esetleges összeomlása számos következménnyel jár majd, így a tejtermelésben dolgozó 30 ezer dolgozó sorsára is gondolni kell. A termelők a megoldást az államtól várják.
Egy olyan termelővel beszélgettem, akinek korábban több mint ötven tehene volt, de az áldatlan helyzet miatt az állományt 12-re csökkentette, így ő most az éves 100 ezer liter alatti termelők kategóriájába tartozik, aki a tej literjéért 2,20 lipát kap. Mint sokan mások ebben az ágazatban, ő is lassan teljes mértékben a szántóföldi növénytermesztés felé fordul. Csak kérdés, hogy a mezőgazdaság ezen ágából meddig tudnak majd megélni.
{fcomments}
