Ágoston Gergely nyugdíjasként költözött az Adria-parti Lovranba, ahol elvégzett egy idegenvezetői tanfolyamot. Nyolcvankét évesen ma is a turisták kalauzaként szorgoskodik az Isztriai-félszigettől a Kvarner-öblön keresztül Plitvicéig. Legfontosabb feladatának tartja, hogy a magyarokkal és horvátokkal is megismertesse a közös múltat, amelynek értékeire mindkét nemzet büszke lehet.
Ágoston Gergely 1934-ben született Eszéken. Családjával hatéves koráig éltek a Dráva-parti városban, utána Újvidékre költöztek. Itt járt elemi iskolába, majd Nagybecskereken folytatta tanulmányait. A gimnázium után a belgrádi egyetemen végezte el a pszichológiát. Utána Bácstopolyán, Zomborban, Szabadkán dolgozott családsegítő szolgálatban.
1996-ban költözött el Szabadkáról. Lovran volt a célállomás, ahol megörökölte elhunyt nagyanyja lakását.
Miután Lovranba költözött, bekapcsolódott a HMDK Tengermelléki-fennsíki megyei alapszervezetének munkájába, jó kapcsolatot épített ki a helyi közösséggel. Előszeretettel ismerkedett a várossal is, de úgy érezte, tovább kell lépnie, ezért beiratkozott egy idegenvezetői tanfolyamra.
Három megyére, Isztriára, a Kvarner-öbölhöz tartozó régióra, valamint a Plitvicei-tavakra és környékére szóló idegenvezetői vizsgát tett. A tanfolyamon túl is rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy mind jobban megismerje a vidéket s annak történelmét. Mélyrehatóan foglalkozott a régió horvát-magyar közös múltjával, melyre a tanórákon nem fektettek akkora hangsúlyt.
Azóta ő az oda érkező magyar turisták legfőbb kalauza, kísérője. Turistaszezonban különösen sok volt a dolga; kísért felnőtt és ifjúsági csoportokat, újságíróknak vagy éppen politikusoknak mutatta be a vidék nevezetességeit, mindig óriási lelkesedéssel, hogy maradandó élményt nyújtson a kirándulóknak.
– Nyugdíjasként arra tettem fel az életemet, hogy a magyar-horvát kapcsolatokat erősítsem azáltal, hogy mind a magyar turistákkal, mind a horvátokkal megismertetem a közös múltat – nyilatkozta lapunknak Ágoston Gergely.
Fontos szerepet töltött és tölt be ma is Lovran városában – jók a kapcsolatai a városi vezetőkkel és a helybéli polgárokkal is, széleskörű ismeretségének köszönhetően a turistáknak magánszállásokat is tud ajánlani.
Testvértelepülési kapcsolatot hozott létre Lovran és Budapest XVII. kerülete (Rákosmente) között, valamint Lovran, Abbázia és Balatonfüred kapcsolatán is dolgozott. Az említett magyar városok díszoklevéllel ismerték el a kapcsolatok kialakításában betöltött szerepét.
Kétnapos túra Fiumétől Rovinjig
Ágoston Gergely beszámolt nekünk azokról a helyekről is, melyeket feltétlenül megmutat a turistáknak.
Elmondta, hogy egy kétnapos túra első felében a Kvarner-öblöt és az Isztriai-félsziget keleti partját járják be.
A kirándulás első helyszíne a Rijekához közeli Trsat (régi magyar nevén Tersatto) vára. Itt található a trsati Szűzanya zarándoktemploma és Horvátország egyetlen II. János Pál-szobra is.
Terszat várából gyönyörű kilátás nyílik a városra, a Kvarner-öbölre és az Učka-hegyre, melynek lábánál fekszik a monarchia valamikori riviérája. Várlátogatás után körüljárják a várost, megnézik a színházat, a piacot meg a kikötőt, melynek rendkívül nagy szerepe volt a város fejlődésében.
Fiume 1778-tól tartozott Magyarországhoz, de fejlődésnek igazán a kiegyezés után indult, amikor megépítették a kikötőt, hihetetlen pénzösszegeket fordítva rá. A nagyszabású beruházás meghozta eredményét: ipar települt a kikötő köré (torpedógyár, rizshántoló, kőolaj-finomító, hajógyár), s ez tette lehetővé a mai nagyváros létrejöttét. A századfordulón talán Fiume volt Európa egyik legnagyobb forgalmú kikötője.
– Elődeinknek óriási szerepe volt a város fejlődésében. Magyarok hozták a tengermellékre a tőkét, a kor legmodernebb technológiáját, s itt találkoztak a sok nyelvet beszélő, világutazó tengerészekkel, kereskedőkkel. Ebből tökéletes együttélés jött létre, amiből csak haszon származott – ecsetelte a lovrani idegenvezető.
Abbázia előtt megállnak Volosko településen, ahol gróf Andrássy Gyula, Magyarország egykori miniszterelnöke és külügyminisztere utolsó éveit töltötte.
A következő állomás Abbázia, melyet magyar orvosok tettek gyógyhellyé. Olyan nevek köthetők a városhoz, mint Markusovszky Lajos (1815-1893), az orvos továbbképzés és közegészségügy reformátora, vagy Szegő Kálmán (1863-1933), az abbáziai gyógyturizmus egyik létrehozója.
Itt írta Móra Ferenc az Ének a búzamezőkről című regényét. A neves személyiségek emlékére emléktáblákat állítottak, melyeket látva a magyar turisták büszkén hagyhatják el a várost.
Abbázia után Lovranba mennek, ahol Ágoston Gergely Feszty Árpádról mesél a turistáknak. Híres magyar festőnk élete vége felé élt itt, hogy légúti betegségét meggyógyítsa a friss és sós tengeri levegő.
A második napon Horvátország „legeuró-paibb” városaiba utaznak. Pulában a római kor építészetével – az arénával, diadalívekkel – ismerteti meg a kirándulókat. Utána a velencei korszak építészetére hívja fel a figyelmet Rovinj városában. A kirándulás során az Isztriai-félsziget Toszkánára emlékeztető belsejét is érintik.
Ágoston Gergely ezenkívül még számos más helyre is el tudja kísérni a turistákat – többek között Krk vagy Cres szigetére, megmutatva számos látnivalójukat, és biztos, hogy a turisták alapos és érdekes ismeretek birtokában térnek haza, sokkal gazdagabban, mintha csak pihenéssel töltötték volna az időt.
{fcomments}
