A nyár végén két magyarországi fiatal érkezett Horvátországba a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett Petőfi-program keretében. A múlt héten Mandácskó Eszter nyilatkozott az elmúlt hetekben tapasztaltakról, ezúttal pedig a másik ösztöndíjas, Tóth Rebeka osztotta meg velünk benyomásait.
Tóth Rebeka a Balassagyarmathoz közeli Őrhalomról érkezett. Az egyetemi alapképzést Pécsett végezte kroatisztikán, a mesterit pedig Budapesten, hungarológián. Nem először jár Horvátországban. Többször is volt már Zágrábban ösztöndíjasként, akkor horvát anyanyelvűeknek tanított magyart, de szeretett volna származásnyelvűekkel is foglalkozni. Ez daruvári kiküldetésével meg is valósult.
– Mielőtt Daruvárra kerültem, keveset tudtam a vidékről. Előzetesen jelezték, hogy a nyelvvesztés előrehaladott, sok munkám lesz. Ideérkezésemkor a Daruvári Magyarok Közösségének elnöke, Sabo Snježana fogadott, együttműködésünk azóta is folyamatos, közösen dolgozunk és tervezünk – meséli Rebeka.
Rebeka elmondta azt is, hogy ő minden ottani magyar közösség munkáját kívánja segíteni. Ezért már a kiküldetése kezdetén a HMDK ügyvezetője megszervezett egy egyeztető ülést, amelyre minden magyar szervezet vezetője meghívást kapott.
– Sajnálatos, hogy az ellentétek miatt sokan nem éltek és a mai napig sem élnek a lehetőséggel, hogy itt vagyok, és hogy értük vagyok itt – mondja Rebeka.
Ami a munkáját illeti, a legfontosabbak a magyar nyelvtanfolyamok. Heti két alkalommal tart nyelvórát Daruváron. A Pakráci Magyarok Egyesületének elnökével és a Nagypiszanicai Magyarok Közösségének elnökével is jó a kapcsolat, így ezekre a településekre heti egyszer jár el magyart tanítani. Ezekkel a szervezetekkel a jövőben még több közös projektet terveznek, ami az itteni magyarság megmaradását segítheti.
– A nyelv fontosságáról, azt hiszem, nem szükséges bővebben szólnom, elég, ha Tolnai Vilmos szavait idézem: „Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.” Az erőteljes asszimiláció ezen a területen csak tudatos és kitartó munkával mérsékelhető. A magyar kultúra ismerete eltűnőben van, a nyelvvel együtt. Ezzel együtt a magyar identitás is. A szervezetek kitartó és lelkes munkája azonban sok reményre ad okot, a kórusokban folyamatosan gyakoroljuk a magyar kiejtést, olvasást. A tanfolyamokon az alacsony óraszám miatt ugyan lassan, de töretlen kitartással tanuljuk a nyelvet – mondja az ösztöndíjas.
A daruvari könyvtárban hamarosan gyerekfoglalkozások is kezdődnek, ahol a tervek szerint a kicsik megismerkedhetnek a magyar nyelvvel és kultúrával. Rebeka a gyerekekkel való foglalkozást különösen fontosnak tartja, mert szerinte a fiatal nemzedéknek is meg kell mutatni, hogy a kisebbségi lét ugyan erőfeszítést igényel, de érték.
– Minden korosztályért és minden magyarért dolgozom, dolgozunk közösen. Az emberek kedvessége, nyitottsága és lelkesedése még inkább motivál. Rendkívül sokat segít az, hogy valamennyire beszélek horvátul. Mivel nem kell egy idegen nyelvet bevonnom, így sokkal nyitottabbak az emberek. A nyelvórákon, amikor nehéznek találnak valamit, erőt merítenek abból, hogy tudják, nekem is nehéz a horvát nyelv. Hálás vagyok a programnak, hogy lehetőséget adott egy olyan munkára, amilyenre mindig is vágytam. De mindenekelőtt a közösségeknek tartozom hálával és köszönettel a kitartásukért és munkájukért – mondta végezetül Rebeka.
{fcomments}
