„A horvátországi magyarság megérdemelné már a gyökeres változásokat”
– A HMDK elképzelését, hogy a képviselőjelölti helyettesed olyan, a magyar kisebbség ügyében tevékenykedő személy legyen, aki nem a HMDK tagja, a Zágrábi Magyar Közlönyben úgy kommentálták, hogy „sokak számára meglepetés volt, hogy a HMDK ezt fölajánlotta, utána viszont ugyancsak sokak számára meglepő volt, hogy Balázs Piri Zoltán ezt elfogadta”.
– Elsősorban köszönetemet fejezem ki Balázs Piri Zoltánnak, valamint az engem jelölő szervezetnek, vagyis a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnökségének a bizalmat, valamint munkatársaimnak, aktivistáinknak, akik volontőrökként ebben a pillanatban is teljesen ingyen és bérmentve segítik kampányunkat. Személyesen Zolival, de úgy érzem, hogy a zágrábi magyar közösség egészével az utóbbi évtizedben korrekt és a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés jött létre, szervezeti hovatartozástól függetlenül. Ezt a mintát szeretnénk kiterjeszteni a horvátországi magyar közösség egészére. És ez is ismételten egy bizonyíték arra, hogy a jól hangzó, de semmitmondó szlogenek helyett az apránkénti építkezés, a kis közös projektek, rendezvények azok, amelyek kibékíthetik egymással a horvátországi magyarokat, vagy legalább egy új, egymás felé irányuló utat törhetnek.
– A nemrég feloszlatott parlament képviselői között te a legfiatalabb lettél volna. A korod szerinted előny, vagy inkább hátrány?
Remélem, hogy előny. Habár erre a munkára, amelyre vállaltam a jelölést, a 40 év viszonylag kevés. Tudni kell, hogy én már 15 éve a horvátországi magyarság szempontjából fontos vezetői tisztségeket töltöttem és töltök be különböző szinteken, számos sikeres projekt és feladat van már mögöttem, ezért úgy érzem, hogy a parlamenti mandátummal még többet tehetnék a magyar közösségért.
– Milyen eredményeket értél el eddig, milyen téren tevékenykedtél?
– A HMDK Információs Irodája, amelynek én vagyok a vezetője, a Kárpát-medence-szerte működő irodák legsikeresebbjei közé tartozik. Hétezer magyarigazolványt adtunk ki, segítséget nyújtunk a honosítási eljárások során, állampolgársági eskütételeket is szerveztünk Eszéken a főkonzulátus újraindítása előtt.
A HMDK képviseletében 2005-től 2009-ig a pélmonostori városi elöljáróságnak voltam az egyetlen magyar tagja. Ez a baranyai városnak azon időszaka volt, amikor az utóbbi száz évet tekintve a legnagyobb beruházások történtek. Ezt követően a pélmonostoriak 2009-ben és 2013-ban is beválasztottak a városi tanácsba, ahol a mai napig legjobb tudásom szerint munkálkodom.
2010-ben a Városi Tanács az eddigi legfontosabb feladattal bízott meg: a harmadik legnagyobb baranyai cég, a Baranyai Vízművek felügyelő-bizottságának az elnöke lettem. Egy olyan céget kellett rendbe tennünk, amelyet már a közvélemény is leírt, hiszen csupán 2009-ben 4,5 millió kúna adósságot halmozott fel, és akkoriban, amikor elnök lettem, a fizetőképtelenség határán volt.
A céget, amelynek az elemzők lassú „elhalálozást” jósoltak, másfél év alatt sikerült talpra állítani úgy, hogy én az új igazgatóval szoros együttműködést alakítottam ki.
Ezentúl tagja voltam és vagyok az Eszék-Baranya megyei Magyar Kisebbségi Önkormányzatnak, iskolabizottságoknak, több megyei szintű bizottságnak stb. Így elmondhatom, hogy aktív résztvevője vagyok a horvátországi és a horvátországi magyar közéletnek.
– Mi mindent szeretnél megvalósítani, mik a céljaid, ha képviselő leszel?
– Sok van belőlük, és még több az ezekhez kapcsolódó részlet. Ezért nehéz úgy megfogalmazni, hogy ne frázisnak, vagy ne már százszor lerágott csontnak, illetve populizmusnak tűnjenek. A kisebbségi parlamenti képviselő célja elsősorban a saját közösség egésze létének a jobbá tétele. Meglátásom szerint ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha itthon tudjuk tartani fiataljainkat, és – jobb esetben – haza tudnánk hozni azokat, akik már a jobb élet reményében külföldre költöztek. Konkrétan, új munkahelyek létrehozása a célom a horvátországi magyarság számára: közvetlenül – különböző országos projektek lebonyolításában való részvétel útján – és közvetve: befektetőknek a magyarlakta régiókba való vonzásával.
Célom továbbá a magyar falvak infrastrukturális fejlesztése, amely célt együttműködéssel, közreműködéssel az országos hivatalok és hivatalnokok és azon önkormányzati vezetők között fogok megvalósítani, ahol magyarságunk él. A csökkentett városi és járási költségvetésekből nagyobb volumenű projektek már nem valósulhatnak meg, így olyan országos projekteket kell „kilobbizni”, amelyek nagyarányú országos részfinanszírozásban részesülhetnek.
Emellett, ahogy már mondtam, a „klasszikus” kisebbségi témák is fontosak lesznek számomra, így például a kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek a javítása, vagy minél nagyobb anyagi támogatás biztosítása magyar kultúregyesületeinknek. Itt említem meg a kisebbségi oktatásügyet, például az eszéki magyar oktatási és művelődési központ kollégiumának építése, vagy beszélhetünk a tájékoztatásról is – egészen konkrétan a horvát köztévén a magyar adás újraindítása is fontos lenne, és sok egyéb, amiről választóinkat az elkövetkező hetekben tájékoztatni fogjuk.
Amiben minél gyorsabban eredményt szeretnék elérni, az egy nemzeti minimum létrehozása a horvátországi magyar közösségen belül – további együttműködést kívánok támogatni/serkenteni a helyi magyar szervezetek között, ha már az országos hatókörű szervezetek között ez a jelenlegi fölállásban bizonyítottan nem megy.
És a végén, de nem utolsósorban hozzá szeretnék járulni a hazánk, Horvátország és anyaországunk, Magyarország közötti viszony javításához. Bízom abban, hogy a magyarországi horvát közösséggel közösen jó és biztonságos híd lehetünk a két szomszédos és hosszú évszázadokig egymással baráti ország és nép között.
– Mi a véleményed az „Együtt vagy sehogy” szlogenről?
– A HMDK mindig tettekkel bizonyította nemzeti elkötelezettségét, így a horvátországi magyarság egysége iránti határozott szándékát is. Együttműködést kínáltunk és kínálunk minden olyan magyarnak és magyar egyesületnek Horvátországban, aki/amely a horvátországi magyar kulturális értékeket őrzi és ápolja, szervezeti hovatartozástól függetlenül. A MESZ szlogenjét egy sajnálatos pamfletnek tekintem, ez egy újabb megtévesztési kísérlet részükről. Miközben Juhász Sándor egységet hirdet, alig egy hónapja Verőcén éppen ő volt az összehívója egy új szervezet alakuló ülésének, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ott már több mint két évtizede működik HMDK-egyesület. Vagy említhetnék egy másik MESZ-es prominenst, a Grubišno Polje-i Tóth Sándort, aki Juhász egyik fő embere Nyugat-Szlavóniában, és aki a Belovár-Bilogora megyei magyar önkormányzat elnökeként azt javasolta nemrég, hogy a Daruvári Magyar Nap elnevezésű rendezvényre az önkormányzati tagok közül senki se jöjjön el, merthogy ott lesznek „Jankovicsék és a HMDK”. Szomorú, hogy egyetlen személy kivételével, az önkormányzat ezt egyhangúlag elfogadta.
Ezzel az „együtt vagy sehogy”-gyal szemben a HMDK valóban tesz az egységért, együttműködünk számos MESZ-es szervezettel a magyar kultúra ápolásában. A mi hozzáállásunkat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy újabb és újabb magyar szervezetek és személyek menekülnek a MESZ-féle „együttműködéstől”, és kérik felvételüket a HMDK soraiba. A valódi egységet, illetve együttműködést szerettük volna demonstrálni Balázs Piri Zoltán képviselő-helyettes jelölésével is. Ilyenre még nem volt példa a horvátországi magyar közösség utóbbi néhány évtizedében, bízom benne, hogy a horvátországi magyarság is támogatni fogja ezt.
– Mit üzensz a választóknak?
– Minden változáshoz az életben bátorság kell. November 8-án legyünk bátrak! A horvátországi magyarság megérdemelné már a gyökeres változásokat. Ehhez új emberekre van szükség. Meggyőződésem, hogy életkoromnál fogva is most tudom a legtöbbet nyújtani, és amennyiben a horvátországi magyarok megtisztelnek bizalmukkal, nem kell majd szégyenkezniük, amikor baráti körben a magyar képviselőre terelődik a szó.
{fcomments}
– mt
