„Birtalan” napra emlékezik a közmédia reggeli zenés műsora
Az augusztus 24-ei Bertalan nap a legjelentősebb ünnep Széken. A Kossuth Rádió a páratlan zenekultúrát ápoló mezőségi település dallamkincséből válogat egész héten.
A Hajnali, a Kossuth Rádió napkezdő adása. Hétköznapokon korán reggel 4.03 órakor, hétvégén egy órával később jelentkezik. Sok hallgatóknak ez a zenei élmény határozza meg az egész napját. Az adásokban autentikus, azaz falun gyűjtött népzenei felvételek, „eredeti” magyar zene szól. Az ünnepi héten a szerkesztők a hírneves mezőségi város, Szék nagy ünnepét, a Bertalan nap világát ismertetik meg a hallgatókkal.
A válogatók a bőség zavarával küzdhetnek, nem véletlen, hogy az 1972-ben elindult magyarországi táncházmozgalomat is e zene- és hagyományrendszer alapján szervezték. Lajtha László – kihasználva a II. Bécsi döntés nyomán ideiglenesen megnyílt határokat – 1940 és 41 telén gyűjtött a településen. A széki hangszeres zene valóban csodálatos. Mindössze három hangszert: hegedűt, egy leggyakrabban hegedűből kialakított, akkordok játszására alkalmas kontrát és egy bőgőt, vagy gyakran csellót használ. A kontra csak dúr akkordokat játszik. A zenekar leggyakrabban a tánc kíséretére szolgál. A széki táncrend megőrizte évszázados hagyományát, szerepel benne férfi szóló-, páros tánc és ami ritkaság: a két pár, azaz négy ember által táncolt „négyes”, vagy „magyar” nevű speciális ritmikájú tánc.
Bertalan napon, vagyis Birtalankor – ahogy a székiek mondják – minden évben megemlékeznek az 1717-es tatárjárásról. Ez volt az utolsó erdélyi tatár betörés éve, amikor a krími és a dobrudzsai tatárok átkelve a Radnai-hágón, a török szultán parancsára végigdúlták a Beszterce-vidéktől kezdve Szatmár, Ugocsa, Bereg és Máramaros megyéket. A mintegy 20 ezres lovassal induló tatár sereg pusztításai főleg Székelyföldet érintették, de egyes csapataik a Szamos mentén felhatolva az alföldi részekig is eljutottak.
A széki „Birtalan napról” Csorba János, (az) egyik híres széki énekes, könyvében a következőket írja: „Szék lakosságát majdnem teljes egészében elpusztították vagy rabságba vitték, csak nagyon kevesen élték túl. A megmaradt kevés nép, a szörnyűségtől, a félelemtől és fájdalomtól összetörten, feketébe öltözött.”
A hagyomány szerint az emberek ezért választották a kék színű ujjast, az asszonyok azóta kötnek a fejükre fekete keszkenyőt, mert az egykori anyák úgy fogadták: amíg élnek, gyászolni fognak…
Az eredetileg háromszori istentisztelettel és böjttel megtartott gyásznapot ma már oldottabb hangulat övezi: örömünnepet ülnek – a lakoma, mulatság, tűzijáték és rockkoncert is része a „birtalanozásnak”.
