Már több éve nem volt igazi tél, kaptunk viszont helyette fagyot, jégesőt, pusztító vihart, mindezt a koronajárvány árnyékában, amely az áruforgalomra van negatív hatással. Mindezek következménye pedig az, hogy a gazdaságok súlyos károkat szenvedtek, így nehezen fognak tudni önerőből újra talpra állni.
Tarnaiék több mint 10 éve foglalkoznak gyümölcstermesztéssel a vörösmarti határban. Körtét, almát, barackot, szilvát termesztenek, ültetvényeiken szinte valamennyi gyümölcsfajta megtalálható, hogy az év teljes időszakában teremjen és legyen mivel piacra járni. A vállalkozásból kezdettől fogva az egész család kiveszi a részét.
A friss gyümölcsöt lehetőleg az eszéki és pélmonostori őstermelői piacon értékesítik. Amit ilyen módon nem tudnak pénzzé tenni, azt nagyban adják el, felvásárlóknak. Ez a rendszer persze csak az átlagos évekre vonatkozik, a 2020-as esztendő pedig egyáltalán nem mondható ilyennek.
Szinte mindegyik mezőgazdasági ágazat megsínylette az idei természeti csapásokat, és nem csak azokat, hiszen a koronajárvány terjedése a teljes gazdaságra negatív hatással van.
– A koronavírus miatt nem mehettünk piacra. Ennek következtében kb. három tonna almát kellett kidobnunk, mert sem eladni nem tudtuk, sem tovább tárolni. Ezenkívül elemi csapások sorozata sújtott. Érezhetők a fagykár következményei, a szárazságról meg ne is beszéljünk, a fiatal gyümölcsfáink tíz százaléka kiszáradt – panaszolja id. Tarnai Attila, hozzátéve, öntözőrendszer híján nem tudtak védekezni a szárazság ellen.
Problémát okoz az is – tette hozzá –, hogy már több éve nem volt igazi tél, nem volt hó, aminek következtében Vörösmarton kezdenek kiszáradni a kutak.
– Mindennek a tetejében jött a mostani vihar, ami óriási károkat okozott Vörösmarton és Csúzán, a mezőgazdasági és az erdős területeken is. Nálunk a gyümölcsösben a fák ágait letördelte a szél, majd a jég verte le a gyümölcsöt, de azt is tönkretette, ami a fán maradt – mondta a vörösmarti gyümölcstermelő.
Örül, hogy a vásárlói tisztában vannak az őstermelői gyümölcs értékével, és egy kis varasodás, ütés ellenére is megveszik, mert tudják, hogy jó zamatú, friss és egészséges. Bízik benne, hogy az idei hozam legalább egy részét a szépséghiba ellenére is értékesíteni tudja. Ez viszont még nem menti meg a helyzetet.
– Nem tudjuk, hogyan fogunk ebből kilábalni. Az idei befektetés terhét természetesen mi viseljük. Soha még annyira nem volt szükségünk az állam segítségére, mint most – fejezte ki aggodalmát Tarnai, hozzátéve, ha mást nem, legalább a fagy okozta kárt enyhíthetnék számukra valamilyen formában.
Az elemi csapások más gazdákat sem kíméltek
Néhány hónapja számoltunk be arról, hogy a jég elverte a karancsi Szabó pincészet szőlőjét, de gabonaföldek, veteményesek is megsínylették a szélsőséges időjárást akkor. A legutóbbi jeges vihar pedig csúzai szőlőket sújtott. A Kováts gazdaságnak elsősorban a faluhoz közeli ültetvényét érte, a szőlőhegyen és az alatta levő területeken viszont szerencsére nem pusztította el a jégeső a termést.
Fica Jánosnak az idei kukoricatermése veszett kárba. Tizenöt hektáros területen gazdálkodik Csúza alsó határában, a kéthektáros ranchon állatokat tart, emellett tíz hektár kukoricát és három hektár napraforgót termel.
– A jeges vihar főként a kukoricát érte, itt százszázalékos kár keletkezett – panaszolja Fica János.
Abban reménykedik, mivel van biztosítása, a társaság majd megtéríti a kár egy részét. A természeti csapás után kérdésessé vált számára az állattenyésztés fenntartása.
