Több ezer ember vett részt szombat délután Szabadkán, a Bajai úti temetőben Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség és a tartományi képviselőház elnökének a gyászszertartásán.
Az egyházi búcsúztatás és a közös ima után a család kérésére beszédet mondott Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök, a külhoni magyarság nevében Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, valamint a VMSZ nevében Juhász Bálint, a párt intézőbizottságának elnöke.
Orbán Viktor: „A magyar nemzetpolitika vajdasági tartóoszlopát vesztettük el”
„Nomen est omen, mint pásztorát vesztett nyáj, úgy állunk most itt, lehajtott fejjel és nehéz szívvel, szerbek és magyarok, anyaországi és külhoni magyarok” – mondta Orbán Viktor a szabadkai Bajai úti temetőben tartott gyászszertartáson, hangsúlyozva: Aleksandar Vučić szerb államfővel közösen búcsúznak a vajdasági magyar politikustól.
„Megtörten és zavartan állunk itt Vučić elnök úrral, a szerb és a magyar népet képviselve, egy magyar férfi koporsója fölött, aki egybekovácsolt bennünket és összebékítette népeinket, amiért nem lehetünk elég hálásak neki” – fogalmazott.
– Érezzük a ránk hagyott politikai örökség súlyát, közép-európaiak vagyunk, ezért pontosan tudjuk, milyen könnyen lesz a barátból ellenség, és milyen ritka dolog ezen a vidéken, hogy a korábbi ellenségek barátokká váljanak – jelentette ki. Emlékeztetett: tízegynéhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a két ország, a két nép mindenben számíthasson egymásra, ma viszont már az lenne az elképzelhetetlen, hogy „ne osztozzunk egymás örömében és fájdalmában”.
A miniszterelnök bátor férfiként, erős vezetőként, de mindenekelőtt kiváló katonaként jellemezte Pásztor Istvánt, aki „katonaként élt, katonaként harcolt, és katonaként is ment el”, és akitől bajtársnak kijáró tisztelettel búcsúznak.
Búcsúzunk a „harcostól, aki nemcsak azt tudta, hogyan kell élni, hanem azt is, hogyan kell emelt fővel meghalni” – fogalmazott Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy Pásztor István élete végén zokszó nélkül tűrte a fájdalmat, a súlyos betegséget, sohasem terhelte munkatársait és barátait a saját gondjával, csak tette a dolgát, egészen addig a pillanatig, amíg megérkezett az „égi SAS-behívó” és elment.
Kiemelte: Pásztor István nemcsak nagyszerű fegyvertárs volt, hanem igaz barát is, akivel „időtlen idők óta” ismerték egymást. Felidézte: nem véletlen, hogy 2010 májusában ő volt az első hivatalos látogatója a miniszterelnöki eskütételt követően. „Nem is tudom, hogy ő támasztott-e meg bennünket, vagy mi támasztottuk meg őt éppen akkoriban, de jól emlékszem a közös felelősség nyomasztó súlyára” – jegyezte meg.
Úgy értékelt: Pásztor István nemcsak sajátjaiért, a vajdasági magyarokért viselte ezt a felelősséget, hanem az egész magyar nemzetért, ez pedig olyan küldetés, amelyet ma már kevés nép fiai értenek. Arra is emlékeztetett, hogy a magyar nemzetpolitika Pásztor István elnökségét megelőzően és még hivatali éveinek elején is a „pesti kormányok árulása és aknamunkája miatt” szétcsúszóban és mélyponton volt, „szinte a sírból kellett visszahozni”, de Pásztor Istvánnak ez is sikerült.
Azt is hangsúlyozta: hálás Pásztor Istvánnak, amiért elleshette tőle, hogyan kell a gondokat úgy viselni, hogy közben megmaradjon a jókedv is. „Bölcs ember volt, tudta, hogy aki bonyolultan beszél, az nem okos, hanem okoskodó. Tudta, hogy a bölcsesség az egyszerűségben áll, abban, hogy a legbonyolultabb politikai feladványt is képes vagy mások számára érthetővé tenni” – jellemezte a vajdasági magyar politikust, kiemelve, lenyűgöző volt látni, hogy Pásztor István milyen meggyőző erővel tudott közös cselekvésre buzdítani egy töredezett, érdekek szabdalta közösséget. Úgy fogalmazott: „megemeltük a kalapunkat”, hogy Pásztor István a tartományi parlament leghosszabb ideig hivatalban lévő elnökeként képes volt egyetértést teremteni szerbek és magyarok között.
Kiemelte: megszámlálni is nehéz, hány ügyben fogtak össze az elmúlt 13 évben, és biztosak lehettek abban, Pásztor István állja a szavát. „Az ő kézfogása erősebb kötőerő bármely írásos szerződésnél. Sosem ígért, hanem vállalt, és amit vállalt, azt mindig maradéktalanul be is tartotta. Belgrádban éppúgy tudták ezt, mint Budapesten, és tudták itt, Szabadkán is” – méltatta Pásztor Istvánt.
Arra is kitért: azt gondolta, hogy lesz még 10-12 harcos, közös munkával eltöltött évük, és ha azon túljutnak, akkor már elmondhatják, hogy a munka dandárját elvégezték, „jöhetnek a fiatal farkasok”.
– De az Úristen másképp döntött. És itt nincs se fellebbezés, se felmentés – tette hozzá. Hangsúlyozta: „mi még maradunk, és keressük a választ”, mi lesz most, hogy „kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és szerbek együtt rakott épületéből”, mitévők legyenek most, amikor kidőlt „a magyar nemzetpolitika vajdasági tartóoszlopa”.
A miniszterelnök a szabadkai Kosztolányi Dezső szavait idézte: „Hát igenis lenni, lenni. Elsősorban embernek és emberiesnek lenni. Jó európainak lenni és jó magyarnak lenni. Kétfelé vívó nyugatinak és keletinek, nagyra feszülő alkotó akaratnak, s alázatos munkásnak azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk, áldjon vagy verjen sors keze, ez a mi küldetésünk”. Hozzátette: ez volt és ez marad Pásztor István és a mi közös küldetésünk.
„A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt, Isten veled, István, Isten velünk, barátaim!” – zárta beszédét Orbán Viktor.
Pásztor István búcsúztatásán részt vett Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, számos magyarországi, szerbiai politikus és a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetői: Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Forró Krisztián, a (szlovákiai) Szövetség elnöke, Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, valamint Horváth Ferenc szlovéniai magyar nemzetiségi parlamenti képviselő is.
