Sokan emlékezhetnek még arra a 2009-es döbbenetes hírre, mely szerint Bolíviában megölték Rózsa-Flores Eduardót és két társát, valamint foglyul ejtettek egy magyar és egy horvát fiatalembert. Utóbbi két személy azóta is börtönben raboskodik.
2009. április 16. Bolíviai rendőrök szállodai szobájukban agyonlövik Rózsa-Flores Eduardót és két társát, Magyarosi Árpádot és az ír Michael Martin Dwyert. Tóásó Előd életben maradt. A bolíviai rendőrség azt állítja, hogy felszámolt egy terroristacsoportot, amely Rózsa-Flores Eduardóval az élén meg akarta bontani az ország egységét, és merényletet tervezett Evo Morales elnök ellen. A bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Rózsa-Flores, aki a horvát honvédő háború egyik legendás alakjává vált, az erdélyi Szovátáról való Magyarosi Árpád és az ír Michael Martin Dwyer életét vesztette a Santa Cruzban végrehajtott, a bolíviai hatóságok által irányított kommandós rajtaütésben. Az akcióban elfogott Tóásó Előd és a horvát-bolíviai állampolgárságú Mario Tadic azóta, már több mint ezer napja a La Paz-i San Pedro börtönben raboskodik.
Ártatlanul, jogfosztottan
A székely fiatalember, Tóásó Előd 18 éves korában került Magyarországra. Itt végzett tanulmányokat, majd öt évig Tatabányán dolgozott tanárként. Nővére, Edit egy rádióinterjúban elmondta, hogy a fiatalember nemzettudatos családban nevelkedett. Előd hazafias körökben mozgott, nyolc éve egy könyvbemutatón ismerkedett össze Rózsa-Flores Eduardóval, akivel később is kapcsolatban maradt, tulajdonképpen barátokká váltak. A Bolíviában megölt másik magyar fiatal, Magyarosi Árpád is székely volt, Előd gyermekkori barátja. Nem tudni pontosan, hogy a fiatalok mibe keveredtek, de Előd 2008 novemberében utazott ki Bolíviába, ahol Rózsa-Flores rokonai élnek. Előd testvére, Edit annyit tudott meg testvérétől, hogy itthon veszélyben volt, és kénytelen volt elmenekülni. A kommandósok említett rajtaütését Előd túlélte, de súlyosan bántalmazták, és mindenféle jogától megfosztva, határozatlan időre bebörtönözték. A férfi sem ügyvédet, sem tolmácsot nem kaphatott. Jelenleg is a La Paz-i San Pedro börtönben tartják fogva, embertelen körülmények között.
Nincs előrelépés az ügyben
A tavalyi év végén az ENSZ önkényes fogva tartásokat vizsgáló munkacsoportja felszólította Bolívia kormányát, hogy engedje szabadon a szerintük jogtalanul börtönbe zárt, magyar állampolgársággal is rendelkező Tóásó Elődöt, akit a dél-amerikai ország terrorizmussal vádol. A független jogi szakértők rámutattak, hogy Elődöt letartóztatási parancs nélkül, jogtalanul vették őrizetbe, és egy helyileg nem illetékes bíróság előtt folyt a vádemelési összefoglaló tárgyalás, pedig az érintett ügyét kizárólag Santa Cruzban lehetne tárgyalni. Az ENSZ szerint Bolívia emellett megsértette az ártatlanság vélelmét, ugyanis Tóásóról őrizetbe vételének pillanatától bűnösként beszéltek. A bolíviai kormány nem tartotta be a 18 hónapban maximalizált előzetes letartóztatási szabályt. A munkacsoport azt is kifogásolta, hogy a letartóztatást követő 32 hónap alatt nem volt vádemelési tárgyalás, valamint megsértették a független, tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó nemzetközi szabályokat. Sajnos azonban a bolíviai kormány elutasította a az ENSZ munkacsoportjának megállapításait, Fernando Rivera, a bolíviai belügyminisztérium jogi igazgatója kijelentette, hogy nem sértették meg Tóásó alkotmányos jogait.
Tóásó Előd ügyében a Székely Szeretetszolgálat vállalta egy nemzetközi hírű Santa Cruz-i jogvédő megbízásának összes költségét, így az idei év első felében lezajló tárgyaláson várhatóan már ő látja el az erdélyi magyar származású férfi védelmét. Előd családja minden követ megpróbál megmozgatni ahhoz, hogy a férfi végre kiszabadulhasson és hazatérhessen.
|
Megjelent Tóásó Előd börtönnaplója, amelyben többek között az alábbi sorok olvashatók: „Az az álmom, hogy gyerekes naivságomat elhagyva, érett gondolatokkal, felnőtt férfiként hazatérek. Megcsókolom a magyar földet, a családomat, a barátaimat. Az az álmom, hogy hazatértemkor is szeretni fognak. Ha fát ültetek, nem veti ki magából a föld, s az emberek nem fordítanak hátat nekem. Az az álmom, hogy távollétemben a barátaim s ismerőseim megölelik helyettem a családomat, s mindegyikőjük elmondja nekik, hogy szeretem őket.” |
