Brúnyai Hihlik Katalin 1984 óta az eszéki Horvát Nemzeti Színház munkatársa. Pályafutása alatt 29 opera főszereplője volt. Ma mentorként a fiatalabb generációknak adja át tudását, sokévi tapasztalatát, és neveli őket a szívvel-lélekkel való szereplésre.
Brúnyai Hihlik Katalin a vajdasági Bácskertesen (Kupuszina) látta meg a napvilágot. Itt cseperedett föl és járt általános iskolába. Zenész apja nagy hatást gyakorolt rá, már gyerekként tagja volt a helyi kultúregyesületnek, énekelt, néptáncolt, és amikor eljött az ideje, a zenei pályát választotta. Kilencéves kora óta zongorázik.
Az énektanulást a szabadkai zenei szakközépiskolában kezdte, majd a szegedi konzervatóriumba járt, onnan pedig egyenesen a budapesti Zeneakadémiára vezetett az útja, itt fejlődött operaénekessé. Majd az apatini zeneiskolában dolgozott két évig, zongora szakos tanárnőként.
Ezt követően került az eszéki Horvát Nemzeti Színházba, 1984-ben. Azóta dolgozik itt, ennyi idő alatt Eszék és a színház is az otthonává vált.
Huszonkilenc opera főszereplője
Eleinte kisebb szerepeket kapott, majd fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán a főszerepekig. Összesen 29 főszerep van mögötte. Néhány a leghíresebbek közül: Donizetti Szerelmi bájitalában Adinát, Puccini Bohéméletében Mimit, Csajkovszkij Anyegin-feldolgozásában Tatjanát alakította. Ezeket kedvenc szerepei között tartja számon.
A hazai darabokat, mint például a Zrínyi-operát horvátul, a külföldieket eredeti nyelven adták elő – a Carment franciául, Mozart műveit németül énekelték.
– Az újévi koncerteken magyar operettekben volt szerencsém játszani. Ez külön öröm volt számomra, hiszen az anyanyelvemen énekelhettem – emlékezett vissza Katalin. Szerepelt többek között a Csárdáskirálynőben.
Mint mondta, pályafutása sikeréhez tehetsége mellett rengeteg gyakorlásra és áldozathozatalra volt szükség. Az éjjel-nappali gyakorlás miatt családjának gyakran kellett nélkülöznie őt.
– Az volt a szerencsém, hogy a férjem is zenész volt, így megértette a helyzetemet – mondta Katalin.
A felkészülés és az előadások nemcsak időigényesek voltak, hanem gyakran feszültséggel is jártak.
Volt rá példa, hogy betegen lépett színpadra, hiszen csak miatta nem mondhatták le az előadást. Lámpalázra viszont nem panaszkodhatott soha.
– Ha volt is lámpalázam, inkább ösztönzőleg hatott rám. Izgatottan vártam, hogy mikor kezdjük már az előadást – mondta Katalin, megjegyezve, hogy aki a lámpaláz miatt nem tud színpadra állni, az nem lehet operaénekes.
Bár voltak nehézségek a karrierjében, sohasem bánta meg választását, ha újra kezdené az életét, ismét operaénekesként élné le.
Példaképeitől kapta a szakmába vetett hitet
Abban, hogy mindig le tudta küzdeni az eléje gördülő akadályokat, nagy segítségére voltak tanítói, a szegedi színház primadonnája, Berdál Valéria, Budapesten pedig Simándy József, a világhírű tenor, akiktől nemcsak szakmai, hanem morális téren is sokat tanult.
– Oktatóimnak köszönhetően megtanultam hinni magamban, és hogy nem szabad feladni a nehéz pillanatokban sem. Persze, nem is lett volna könnyű, hiszen a színpad deszkáitól nehezen válik meg az ember, ahogy a kosztümöktől és a szerepektől is. A fellépések alatt én tényleg Tatjana voltam vagy Mimi, és talán még jobban is éreztem magam az ő bőrükbe bújva, mint mikor levetettem a szerepet. Ezen kívül a taps és az elismerések is hatalmas támogatást jelentettek – mondta Katalin.
Harmincévnyi színpadi éneklés után átadta a stafétabotot a fiatalabbaknak. A színháztól azonban nem szakadt el, most más módon hasznosítja tudását.
Mentorként a fiatal énekesek szárnybontogatását segíti
Két éve mentorként a fiatalabb korosztályokhoz tartozóknak adja át tudását, sokéves tapasztalatait.
– Jó hallani, hogy milyen gyorsan fejlődnek a fiatalok az éneklésben, és tudni, hogy ebben az én munkám is benne van – mondta Katalin.
Jelenleg hat fiatallal gyakorol. Az ő tanítványa Ivana Medić is, aki A muzsika hangja című musical premierjén hatalmas sikert aratott, ez nagy öröm volt Katalin számára is.
Az egyik fontos üzenet, amit tanítványainak próbál átadni, hogy soha ne hagyják veszni tehetségüket, gyakoroljanak, és ne ingassa meg őket a negatív kritika.
