Szent Jakab útján családostul

0
125

Miért érdemes elsétálni a Pireneusoktól az Atlanti-óceánig? Azért, mert a Szent Jakab-zarándokút, vagyis a Camino de Santiago különleges útvonal. Már a kereszténység előtt is járták, állítólag nagyon erős energiák vannak itt, mintha kapuként szolgálna ég és föld között. De ha nem is hiszünk ilyesmiben, akkor a gyönyörű táj, a lenyűgöző spanyol városok és az útközben megismert sok kedves ember már önmagában elég ok az egyhónapos, majd ezer kilométeres „sétára”, melyet a višnjevaci Husar Maja, a laskói általános iskola tanárnője idén nyáron tett meg a családjával.

Aki egyszer végigjárja az El Caminót, azt az élete végéig elkísérik az itt szerzett élmények, tapasztalatok – állítják Husarék az Eszék melletti Višnjevacról.

Míg idén nyáron a legtöbb embert a futball-világbajnokság kötötte le, ők több mint egy hónapon át gyalogoltak, összesen 900 kilométert megtéve a világ valószínűleg leghíresebb zarándokútján.

A Szent Jakab-út, amelyet spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminónak is neveznek, egy ősrégi zarándokút. Spanyolország Galicia nevű tartományának a fővárosába, Santiago de Compostelába vezet, melynek székesegyházában idősebb Szent Jakab apostol földi maradványait őrzik. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba.

Az út ma is igen népszerű: nemcsak a vallásos emberek, hanem azok is megteszik, akik önmagukat keresik – évente több mint száz-ezren kelnek útra. A zarándokoknak nincs szükségük térképre. A sárga nyilak és kagylók mindenkit útbaigazítanak.

Santiago de Compostelába több út is vezet, a legnépszerűbb, a Saint Jean Pied de Port-ban kezdődő francia út 780 kilométer hosszú, és a Pireneusokon való átkelés után négy nagyobb spanyol várost, Pamplonát, Logronot, Burgost és Leónt érinti.

Ez volt az eddigi legnagyobb kihívás a számukra

Husarék számára az utazás lételem, melynek során az ismeret- és élményszerzés mellett az egymáshoz való kötődésük is elmélyül. Maja és Denis, a szülők gyerekeikkel, a tizenhét éves Markóval és a tizenegy éves Larával együtt a világ számos pontján megfordultak már, de az idei vállalkozásuk méreteiben és nehézségében messze meghaladta az előzőeket.

Az El Camino teljesítése felnőttek számára is komoly teljesítmény, egy gyerekes családnak meg különösen, fel is figyeltek rájuk útközben.

Két éve tervezték a zarándoklatot, ebben nagy hatást gyakorolt rájuk a Vándorút című film, amelyben egy kaliforniai orvos, hogy – úgymond – teljesítse elvesztett fia kívánságait, végigjárja az El Caminót. Útközben sok zarándokkal találkozik, akik saját életük értelmére keresik a választ.

Husarék azután hoztak végleges döntést, hogy Maja bátyja bejelentette, harmadszor is elvállalja az afganisztáni missziót.

Útjuk Saint Jean Pied de Port-ban kezdődött, Franciaországban.

– Meglehetősen nagy kihívásról volt szó. Egy hónapig gyalogoltunk erdőn, mezőn, hegyen át, reggeltől estig. Éjszakánként zarándokszállásokon aludtunk, több száz, különböző nyelvű és kultúrájú útitárssal együtt. Nem csoda, hogy a zarándokúton kevés a gyerek. Hallottuk, hogy eddig mindössze egy gyerek járta végig az utat Horvátországból. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy vigyük-e magunkkal a gyerekeket is, ők viszont nagyon szerettek volna velünk tartani, így végül beleegyeztünk. Gyorsan felnőnek, addig is szeretnénk minél több időt együtt tölteni – mondja Maja.

Túlteljesítették tervüket – elmentek egészen az Atlanti-óceánig

Az út bizonyos érettségi szintet és testi-lelki kitartást igényel. Nem mindenkinek sikerül teljesítenie, Husarék viszont 100 kilométerrel meg is toldották az alapértelmezett utat. Nem álltak meg Santiago de Compostelában, hanem egészen az Atlanti-óceán partjáig gyalogoltak.

– Tavaly kezdtünk készülni az útra. Beszereztük a felszerelést, a zarándokúttal kapcsolatos irodalmat olvastunk és dokumentumfilmeket néztünk, és természetesen minél több sétát vittünk bele a hétköznapjainkba. Heti 15-20 kilométert tettünk meg – mondja Denis, aki egyébként nagy hobbiejtőernyős hírében állt. Az extrém sportba felesége és fia is belekóstolt, de az egész család életében fontos szerepet játszik a testmozgás.

Életre szóló barátságok köttettek

Noha a legtöbben egyedül indulnak el, az út során a zarándokok megismerik egymást, és szinte már egy nagy családként érnek célba. Husaréknak is már az elején kialakult a társaságuk. Együtt sétáltak koreai, lengyel, spanyol zarándokokkal, egy kb. tizenöt fős csapatban, néhány útitársukkal életre szóló barátságot kötöttek. Az ismeretségkötéseken kívül az önismeret terén is sokat fejlődtek az út során, pozitív változáson mentek keresztül. Az itt töltött egy hónap alatt nem szakadtak el teljesen a külvilágtól sem. Zarándokútjuk egybeesett a labdarúgó-világbajnoksággal, mégsem hagyták ki a horvát meccseket. Együtt szurkolták végig más nemzetiségű zarándoktársaikkal, akik szintén a horvátoknak szorítottak.

Inkább emlékekbe fektetnek, mint tárgyakba

Miután végigjárták az El Caminót és visszatértek Franciaországba, a hazaindulás előtt még megnézték Normandiát, Párizst, és Németországba is tettek egy kitérőt. A közös kaland nem az első és nem is az utolsó volt a Husar család életében. Az elmúlt évtizedben bejárták a nagyvilágot – számos európai ország mellett voltak Amerikában és Afrikában is. Évente legalább egyszer részt vesznek valamilyen családi kiránduláson, amikor idejük és pénzük engedi.

Életfilozófiájuk, hogy inkább emlékekbe fektetnek, mint tárgyakba. Ezen a nyáron olyan élménnyel gazdagodtak, amely valószínűleg végigkíséri őket az életükön, és olyan barátokra tettek szert, akikkel – bíznak benne – a jövőben is tartani fogják a kapcsolatot. Lehetséges, hogy akiket érdekel, részletesebben is megismerhetik zarándoklatukat, mert felmerült bennük, hogy élményeiket könyvbe foglalják.