Vég Zoltán gyermekkora óta magyarként él Bosznia-Hercegovina fővárosában. Több mint 30 éve pedig magyar csoportokat kalauzol a különleges természeti, kulturális és vallási adottságokkal rendelkező városban.
Szarajevó a háború előtt Európa egyik legnyüzsgőbb és legszínesebb városa volt. Változatos történelmének köszönhetően ókeresztény emlékek, mecsetek, török bazárok egyaránt megtalálhatók voltak itt. A város nagy része az azt átszelő Miljacka folyó völgyében lévő, 500 méter tengerszint feletti magasságú síkságon húzódik, de a keleti részen elterülő óváros egyes külvárosokkal együtt a környező hegyek oldalaira is felkúszik.
Lakosai túlnyomórészt bosnyák nemzetiségűek, de a szerbek és a horvátok száma is több tízezerre tehető. A szláv nyelveket beszélők között csupán elenyésző számú magyar él. Egyikük Vég Zoltán, aki Szabadkáról költözött ide szüleivel még gyermekként.
Szarajevói magyar
Szarajevóról az embereknek először az jut eszébe, hogy 1914-ben itt ölte meg egy szerb terrorista Ferenc Ferdinánd főherceget, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Ezen túllépve azonban a hegyes-völgyes vidék természeti szépségeiről és kulturális, illetve vallási sokszínűségéről is érdemes szót ejteni. Minderről mesélni az tud igazán, aki ott él.
Vég Zoltán 1956-ban látta meg a napvilágot Szabadkán, egy igazán nevezetes évben, a magyarországi forradalom és szabadságharc esztendejében. Az általános iskolát még Szabadkán végezte, majd a család Szarajevóba költözött. Szeretteinek és magyarságtudatának köszönhette, hogy az évek során nem felejtette el anyanyelvét. Idővel megnősült, két gyermeket nevel, de már csak ő tud magyarul.
Lakásról lakásra járnak a magyarok
A szarajevói magyarok évekkel ezelőtt egyesületet alakítottak, amelynek már 300 tagja van. Többségük inkább azért csatlakozott, mert magyar gyökerekkel rendelkezik, vagy egyszerűen pártolja tevékenységüket. Mindössze 20-an beszélnek magyarul. Zoltántól megtudtam, hogy támogatásban nem részesülnek, székhelyük nincs, így összejöveteleikre is mindig máshol, hol egyik, hol másik lakásban kerül sor. A fiatalok számára sajnos nincs lehetőség a nyelvtanulásra, a vegyes házasságokban pedig sosem a magyar szülő nyelvét használják. A legközelebbi magyar egyesület Banja Lukában működik, de velük is csak ritkán találkoznak.
A Balkán Jeruzsáleme
Vég Zoltán sok évvel ezelőtt jelentkezett egy pályázatra, ahol magyarul beszélő idegenvezetőt kerestek. Letette a szükséges vizsgákat, és 1976 óta ebben a szakmában tevékenykedik, mellette bírósági tolmácsi megbízatásokat is elvállal. Elmondása szerint ő mindig megkérdezi a csoportoktól, hogy milyen szinten szeretnék megismerni a várost: a száraz tényekre kíváncsiak, vagy inkább lezserebb stílusban fedeznék fel, sok különlegességgel, amiket csak az ismerhet, aki otthon van a településen. Zoltán szerint Szarajevót elsősorban azok keresik fel, akik a vadregényes tájakat kedvelik, hiszen a város egy hegyekkel övezett völgykatlanban terül el, melyet egy folyó szel át. Emellett rendkívüli a vallási sokszínűség, száz méteren belül katolikus templom, mecset és zsinagóga is található, ami miatt a várost a Balkán Jeruzsálemének is. Zoltán szerint azonban még mindig nincs akkora látogatottsága a városnak, mint amekkorát megérdemelne. Ennek egyik oka a közlekedési infrastruktúra fejletlensége, az egész országban mindössze 40 kilométernyi autópálya épült. A másik ok természetesen a nem is olyan régen befejeződött háború, amelynek borzalmas emléke még sokakat távol tart a bosnyák fővárostól. Ennek a nyomai még mindig felfedezhetők egyes épületeken.
Szarajevó azonban egyszerre több indokot is szolgáltat arra, hogy a turisták úti célnak válasszák. A várost körülölelő vadregényes természet, a vallási sokszínűség, a különböző kultúrák találkozása, a gasztronómiai különlegességek miatt érdemes ellátogatni a sokat szenvedett városba. Vég Zoltán csak ajánlani tudja a várost, amely neki már régóta az otthont jelenti, és különösen jó érzéssel tölti el, ha magyaroknak mutathatja meg Szarajevót.
