Neve horvátul Kotlina, amely völgykatlant jelent. Hercegszőlőssel, Csúzával és Kővel határos. Korai említésekor Scebsa (1227), Sebsa (1248), Scepsa, Zepse (1301), Scepse (1307), Zepsce (1308), Zepsce (1321), Scepse (1330), Zepse (1368), Felsewzepse (1425), Sepse (1443, 1481) fordul elő az oklevelekben. Legelőször adásvételi szerződésben bukkan föl a neve, amelyből kiderül, hogy tulajdonosai 156 márkáért váltak meg tőle. Új tulajdonosa Konstantin fia lett, aki viszont Jánosnak adta tovább. A település igen gyakran gazdát cserél. 1481-ben Bodola mezőváros s ezzel együtt Valpó várának tartozéka. A török alatt sem néptelenedett el és a baranyavári náhie része lett. Mária Terézia uralkodásának utolsó évében, 1780-ban, Mária Krisztina ausztriai főhercegnőnek ajándékozta a bellyei uradalomhoz tartozó falut.
Neve
A népmonda úgy tartja, hogy a falut azért hívták Sepsének, mert a régiségben senki sem találta. Nevében kétszer is benne van a se szó. Valójában a Szepsa, Szepse személynévből keletkezett magyar névadással, amelynek tövében a szép melléknév rejtőzik.
Gazdasága
Szőlőhegye híres vörös bort terem, a falu fő jövedelemforrása a 18. században a szőlőtermesztés. Borukat Eszéken vagy Bácskában értékesítették. A filoxéravész után ezen a területen kezdték meg elsőként az amerikai ellenálló faj telepítését, igaz, a terület nagysága nem érte el a telepítés előtti méreteket. A szőlő és gyümölcstermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak, az iparosság száma viszont soha nem vált jelentőssé.
Lakossága
A 17. században kezdett emelkedni a lakosságának a száma, ugyanis a török kiűzését követően sok család a félreeső faluban keresett menedéket, így az őslakosok mellett 1709-ben Darócról, Kopácsról, Laskóról és Bellyéről is menekültek ide családok. A 18. században 626 fő élt a faluban, 1869-ben pedig ezer fő fölé emelkedett a lakosok száma. A csökkenés 1941 után indult el, ami a mai napig is tart. Ami a nemzetiséget illeti, a magyarokon kívüliek száma szinte elenyésző. A 18. századi telepítések után kerül be német lakosság, akiknek leszármazottai a II. világháború során elsodródtak, vagy teljesen beolvadtak.
Oktatás
A falunak már a 17. században lehetett iskolája. Első tanítójuk, akire emlékeznek, 1719-ben Dósa nevű volt. 1803-ban leégett az oskolaház, de azonnal hozzáláttak az új építéséhez. 1853-ig rendeltetésszerűen működött, akkor felújították és bővítették. 1990-ig ebben az épületben tanultak a kisiskolások. Akkor készült el a vadonatúj két tantermes iskola. Az iskola jelenleg a vörösmarti központi iskola területi iskolája.
Vallás
Azt nem tudni, hogy mikor alakult meg az egyháza, de a 14. században önálló plébániája volt. Hajdani iskolájának a völgyalji részében állhatott a katolikus templom, mely a reformátusok kezére került, és azok 1803-ig használták. Miután 1851-ben Hercegszőlős plébániai rangot kapott, Sepse annak lett a filiája. A reformáció térhódítása gyökeres fordulatot hozott a falu népének vallási életében. Az új vallás első ismert papja 1659-től András nevezetű, aki 24 évig szolgálta gyülekezetét. A templomuk építésének idejéről, amely egy völgykatlan közepén áll, nem maradt fenn évszám. Többször kijavították, 1803-ban porig égett az iskolával együtt. Azonnal hozzáláttak az új építéséhez, amely 3 év alatt készült el. Még ma is e templomba járnak a sepseiek.
1848-ban a 734 lakos közül 681 volt a református. Ettől az időtől kezdve viszont eleinte kisebb, majd később nagyobb mértékben növekedett a katolikusok száma, 1941-ben majdhogynem ki is egyenlítődött a két felekezet aránya. A nazarénusok tana 1865-ben kezdett terjedni, 1885-ben már imaházuk is volt és rendszeresen 35-en gyűltek össze.
