Európa egyik legszebb természeti látványossága egy völgyben terül el, erdős hegyek veszik körül. A Nemzeti Park 1979-től az UNESCO Világörökségi listáján is megtalálható. Horvátország hét nemzeti parkja közül a legjelentősebb a Plitvicei tavak vidéke. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak-déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela-hegységben. 190-200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is…
A nemzeti park több mint 200 négyzetkilométeren terül el. A leglátványosabb részek azonban maguk a tavak. Két legnagyobb tava a Kozjak és a Prosce, ezek 1000-1500 négyzetméteres vízfelületétől a legapróbb tavacskákig minden méret megtalálható. A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el. A tórendszer legfelsőbbike 600 m magasságban terül el, s a medréből kilépő víz 7,2 km távolságot megtéve, számtalan zuhatagon végigvezető izgalmas kalandozás után érkezik meg az alsóbb 150 m-es magasságban fekvő utolsó tóba. Mivel a tavak egymással kapcsolatban vannak − átfolyik egyikből a másikba a víz −, számtalan vízesés alakult ki a tavak között.
A Nagy vízesés
Ez a vízesés Horvátország legmagasabb vízesése, magassága 78 méter. A Nagy vízesés nemcsak méretében, de kialakulásában is eltér a többi vízeséstől: amíg a többi vízesést a tavak szintkülönbsége formálja, addig ez a Nagy vízesés a meredek mészkő sziklafalból kizúduló vízzuhatag által keletkezett. A Nagy vízesés innen 3 kilométerre délre a Prijeka kosa lábánál ered, és itt csatlakozik a Plitvicei tavakhoz. A Nagy vízesés esőzésekkor és a tavaszi hóolvadáskor nyújtja a legszebb látványt. Nyáron a nagy szárazságban alig csöpörög.
A múltja
A Plitvicei-tavakat 1949-ben nyilvánították nemzeti parkká. A park turisztikai terhelése egyedülálló volt a 90-es évek elején. Évente csaknem 750 ezer ember kereste fel a vidéket, és közel 2000 dolgozó gondoskodott arról, hogy egy attraktív park jöhessen létre, és kulturált kiszolgáló létesítmények várják a látogatókat. Plitvice fényes korszaka azonban 1991. március 31-én lezárult. Ezen a napon kezdődtek heves harcok a területen. Ezután a park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került. Négy éven át tartott a megszállás, majd 1995 nyarán hódította vissza a vidéket a horvát hadsereg. Szerencsére az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború helyrehozhatatlan károkat okozott, túlzottnak bizonyult. Ugyanakkor a hidak, csónakok, és egyéb vízi járművek, melyek lehetővé tették a park eldugott, varázslatos helyeinek a látogatását is, nem maradtak meg. Évekbe telt, amíg az elpusztult infrastruktúrát újra tudták teremteni.
Minden évszakban nyújt látnivalót
Bármilyen évszakot is válasszunk a kiránduláshoz, mindenképpen különleges élményben lesz részünk. Tavaszi olvadáskor megduzzad a patakok vize, nyáron zöldell a táj, míg ősszel az ezerszínű természet tárul elénk. Aki pedig télen szánja rá magát a Plitvicei-tavak megismerésére, igazán egyedi látványra számíthat, hiszen jég borít mindent, csipkefüggönyként tárulnak elénk a vízesések. A tórendszer két részből áll, a felső és alsó csoportból. A dolomitvölgyben fekvő felső tavakat tartják a legszebbnek, míg az alsó tavak kisebbek, vizük sekélyebb. A legnagyobb tó a Kozjak, ezen hajóval tudunk átkelni. A három kilométer hosszú erdős partok által határolt tó az alsó és felső tavakat köti össze. Sokan a legszebb tónak tartják a Galovac-tavat tartják lépcsős vízeséseivel.
A nemzeti parkban több különböző nehézségű és hosszúságú túraútvonal közül választhatunk 3-8 órás időtartamig. Nem csak gyalogosan lehet közlekedni, elektromos buszokkal és hajókkal is utazhatunk a parkban.
