Olvasni jó

0
175

A hét végén egy magyarországi médiatalálkozón vettem részt kollégáimmal együtt, ahol a vadpörkölt-főzés mellett komoly témákról is sikerült szót váltani a más tájakról, régiókból érkezett „szakikkal”. Az egyik ilyen téma a kisebbségi magyar írott sajtó olvasóinak a fogyatkozása volt. Feltettük egymásnak a kérdést, hogy mi lesz velünk 5-10 év múlva. Meg hogy mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy ne fogyjon el teljesen az olvasótáborunk. Hiszen a mai fiatalok csak akkor hajlandók olvasni, ha muszáj nekik.

A gyerekek nagy része csak olyan könyvet vesz a kezébe, amely gazdagon illusztrált, szép a külalakja, vagyis nem a tartalom fontos számára, hanem az, hogy hogyan néz ki. Az ilyen gyerek valószínűleg ifjúként és felnőttként is az olyan nyomtatványokat részesíti előnyben, amelyek külsőleg elnyerik a tetszését. Állítólag már a Nők Lapját is kevesebben vásárolják, mert már az is „túl jó” sokaknak, és túl sok benne a szöveg.

A mi olvasóink között is elég sokan vannak az olyanok, akik csak a képeket nézik meg, és csak azt a cikket olvassák el, amelyik valamilyen formában őket, illetve szűkebb környezetüket érinti. Van egy részük, akik csak a rövidebb cikkeket preferálják, és azok vannak a legkevesebben, akik minden betűt elolvasnak.

De vajon mit olvasnak a legszívesebben az emberek? Tudták-e, hogy Horvátországban a 24 óra (24 sata) című bulvárlap a legnagyobb példányszámban eladott sajtótermék? Rengeteg új könyv és lap jelenik meg manapság is, de a szövegek 90 százaléka szexről, szerelemről, csalásról, hazugságról, ármánykodásról, gyilkosságról szól. Érték lett a butaság, a kulturálatlanság, a fizikai erőfölény, a bűnözés. A legtöbb ember csak a bűnügyi rovatot olvassa el az újságban. Igaz, erről a szerkesztők is tehetnek. Ma reggel például a munkahelyem felé vezetve meghallgathattam, hogy Indonézia partjainál elsüllyedt egy komp, és kb. 200 ember vesztette életét. Mindez nem volt elég, felsorolták öt évre visszamenőleg a hasonló tragédiákat, a halottak nagy számának a kihangsúlyozásával.

Pedig a műveltség alapja az olvasás. Hatezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, és megszabta az egész emberiség fejlődésének kommunikációs alapját. Aki nem tud, nem akar olvasni, nem ismerheti meg saját nemzetének, de más népek kultúráját sem. Tájékozatlan marad a mindennapi politikai, társadalmi események tekintetében. Tudatlanul, műveletlenül éli le életét, és soha nem ismerheti meg azt az örömet, amelyet az olvasás tud csak nyújtani.