A vörösmarti Varga Ferencet 1944-ben, saját udvarában lőtték agyon a partizánok. Felesége emiatt egyedül nevelte a gyerekeit, tartotta el a családot a legnehezebb körülmények között is. Lányának, Bátori Ilonka néninek tavaly sikerült elintéznie, hogy édesapja nevét is felvéssék a vörösmarti emléktáblára.
Egy hónapja emlékeztek Csúzán az 1944-45-ös partizán vérengzés áldozataira. 1944-45 fordulóján a Délvidékre bevonuló partizán alakulatok lakóhelyükön vagy gyűjtőtáborokban civil emberek tömegeit kínozták és gyilkolták meg elképesztő kegyetlenséggel a Vajdaságban, a Drávaszögben, de Szlavóniában és Zágráb környékén is.
Horvátországban közel 900 magyar áldozatról tudnak név szerint, de újabb kutatások során kiderült, a valós szám ennek háromszorosa is lehet. A volt Jugoszlávia területén 40 ezer embert végeztek ki ártatlanul, tárgyalás nélkül, csak azért, mert magyarok voltak.
Az áldozatok tiszteletére több településen is emléktáblát állítottak, ilyen emléktábla áll Hercegszőlősön, Csúzán és Vörösmarton is. A táblákon azoknak az áldozatoknak a neve szerepel, akikről tudunk, de minden bizonnyal sok olyan név van még, amelyeknek rá kellene kerülniük.
Néhány hónapos volt, amikor elvesztette az édesapját
Bátori Ilona édesapja nevét is idén vésték fel a vörösmarti emléktáblára. Varga Ferencet 1944-ben, saját udvarában lőtték agyon a partizánok. Ilonka mindössze néhány hónapos, testvére tízéves volt ekkor.
– Nem tudok sokat a történtekről, csak amennyit édesanyám mesélt, amikor már felcseperedtem. Az igazság az, hogy ez mindig fájó téma volt a családban, nem szívesen téptük fel a régi sebeket. Azt tudom, hogy nem volt olyan ok, amiért apámnak meg kellett volna halnia. A partizánok parancsára lőszereket kellett volna vinnie valahova. Kint rettenetesen lövöldöztek akkor, ezért megkérte őket, várjanak egy kicsit, de nem vártak – idézte fel Ilonka néni az édesanyjától hallottakat.
Háborús időben történt mindez, koporsó nélkül temették el Varga Ferencet, s csak azután helyezték őt végleges nyughelyére, megadva a végtisztességet, hogy lecsillapodott a helyzet.
– Most már, ahogy korosodom, egyre többet jár az eszemben, hogy milyen sokan mennyit szenvedhettek azokban az időkben, és ebből a szenvedésből bizony a családom sem maradt ki. Magunkra maradtunk, az öregmama, anyukám és mi, gyerekek. Kifosztottak bennünket, tönkretettek mindent, elvitték a jószágokat, ráadásként beszolgáltatásra köteleztek bennünket. Azelőtt földműveléssel foglalkoztunk, de édesapám halála után hiába volt ott a föld, ha nem volt, aki dolgozzon rajta – mesélt Ilonka néni a szomorú múltról.
Varga Ferenc neve is felkerült az emléktáblára
Varga Ferenc neve és halálának éve eddig egyedül a református temetőben található sírkövön szerepelt, a vörösmarti egészségház közelében elhelyezett emléktáblára viszont csak tavaly nyáron került föl, Ilonka néni saját költségén és közbenjárásának köszönhetően.
Ezt az emléktáblát 2006-ban állították Vörösmarton, azóta több alkalommal is megemlékeztek már itt a tragikus eseményekről és mindazokról, akiknek bűnük csupán annyi volt, hogy magyarok voltak.
