Nagypiszanica impozáns református templomát 1903-ban építtették a falu református magyar lakosai. A tornyát ugyan 2011-ben teljesen megújították, de a templom külső és belső tere is nagyon rossz állapotban van és jelentős felújításra szorul. A HMDK jövőbeni tervei között szerepel a nyugat-szlavóniai magyarság több évszázados jelenléte egyik jelképének a felújítása.
Nagypiszanica
Belovár központjától légvonalban 20, közúton 25 km-re délkeletre, a Bilo-hegység déli lejtőin fekszik.
A falu a 17. század végétől népesült be ismét, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Velika Piszanicza” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Piszanicza (Velika)” néven 201 házzal, 436 katolikus és 668 ortodox vallású lakossal találjuk meg.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében az olcsó mezőgazdasági földterületek és a könnyebb megélhetés miatt jelentős számú magyar lakosság vándorolt ide. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 29%-a magyar, 27%-a horvát, 27%-a szerb, 16%-a pedig német anyanyelvű volt.
A 14 kilométer hosszú főutcájáról is híres, egykor magyar többségű faluban 1958-ig magyar iskola, a ’80-as évekig pedig magyar kultúregyesület is működött. A körülbelül ezer lelket számláló településen ma már csupán alig több mint a lakosság 10%-a vallja magát magyarnak. Mindezek ellenére a Nagypiszanicai Magyarok Közösségének köszönhetően mozgalmas magyar közösségi élet folyik a faluban, magyar zenekarral, kórussal, tánccsoporttal, az egyesületet Berkes Zlata vezeti. Székhelye a református templom tőszomszédságában álló egyházi épületben van, amely korábban magyar iskolaként is szolgált.
A település református temploma jelentős felújításra szorul
A nagypiszanicai református templomot 1903-ban építtették a falu református magyar lakosai. Az épület egyhajós, négyszögletes alaprajzú, félköríves szentéllyel és keletre, a főhomlokzat mentén emelkedő harangtoronnyal. A nyeregtetőt cserép borítja, míg a harangtorony felett ónlemezekkel fedett, piramis alakú sisak látható. A belső tér a kálvinista templomokra jellemző szerény kialakítású, egyszerűség jellemzi. A teret fából készített, vakolt, szélein lejtős, kékre festett mennyezet borítja. A tornyát ugyan 2011-ben teljesen megújították, de külsőleg és a belső terei is jelentős felújításra szorulnak.
A horvátországi magyarság által használt egyházi épületek védelmére, felújítására a HMDK-nak már az elmúlt években is tekintélyes összeget sikerült kieszközölnie horvát és magyar állami forrásokból, így ezek többsége megújult, egy részük pedig még felújítás alatt áll. A HMDK tervei között szerepel a nagypiszanicai református templom felújítása is.
– A horvátországi magyarság egyik legveszélyeztetettebb része a nyugat-szlavóniai szórvány, így a HMDK számára különösen fontos az ottani magyarság több évszázados jelenléte egyik jelképének, a nagypiszanicai református templomnak a felújítása is – mondta Jankovics Róbert, aki nemrég bejárta a helyszínt.
