November 21. a televíziózás világnapja, az ENSZ még 1996-ban határozott erről.
Az azóta eltelt időben szédítő tempóban fejlődött a technológia, a boltokban ma már olyan készülékek közül választhatunk, melyekről korábban álmodni sem mertünk volna. Bizonyára a kilencven évvel ezelőtti, első televíziós műsor sugárzásakor sem sejtette senki, hogy a tévé ennyire átformálja majd a világot, és maga a televízió is mennyire megváltozik.
Tudjuk, hogy a futball ma is milliókat ültet le a tévéképernyők elé, így volt ez régebben is, az első labdarúgó-mérkőzést egyébként Angliában közvetítették 1937-ben. A tévében az első fizetett reklám 1941-ben jelent meg – egy órareklámról volt szó, amely aztán lavinát indított el, olyannyira, hogy ma a kereskedelmi csatornákon már csak reklámokkal teletűzdelt adásokat nézhetünk.
Minden országban valódi mérföldkőnek számított a tévéadások indítása, még akkor is, ha az állandó és rendszeres műsorsugárzás sokak számára nem volt elérhető. Sok helyen kiváltságnak számított a tévé. Igazi közösségi események voltak a tévézések, így volt ez a drávaszögi magyar falvakban is a ’60-as években.
Manapság az emberek tömegesen válnak a televízió-műsorok túszává, minden, amit néznek, hatással van rájuk/ránk.
A televízió nemcsak filmek, hírek, műsorok és reklám, hanem erőteljes eszköze az agitációnak és a propagandának is. A tévé tájékoztat bennünket a világ legújabb eseményeiről, szórakoztat, fejleszt, ám ugyanakkor nagy hatással van a pszichénkre mind pozitív, mind negatív szempontból. Az információ hatalmi tényezővé vált, ezért az azt közzétevő – sokszor a vele manipuláló – televízió szerepét nem szabad alábecsülni.
A tévézés néhány évtized alatt az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenységgé vált. És már egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek arra, hogy milyen volt az élet nélküle.
