Mindenkit várnak a várak a Felvidéken (5. rész)

Egy tipp arra az esetre, ha már unjuk a tengert

0
17

Sokak szerint nincs jobb dolog annál, mint egy egész hétre leköltözni a tengerpartra, és napokig ki sem szállni a sós vízből a jól bevált üdülőhelyünkön. Vannak azonban olyanok is, akik az aktív pihenést részesítik előnyben és szeretnek kísérletezgetni, új dolgokat megismerni. Írásomban most utóbbiaknak adok néhány tippet egy olyan nagyszerű kalandozáshoz, amilyennek a nyáron én is részese voltam.

Szepes büszke vára

„Kalandozásunk” utolsó napján egy igen különleges hely felé vettük az irányt. Ez pedig a szepesi vár, Közép-Európa legnagyobb erődítménye, mely az UNESCO Világörökség részét képezi. A IV. Béla királyunk által építtetett gigaerődöt többször megerősítették, végleges formáját Szapolyai János idejében (16. század) nyerte el. A vár később a Habsburgoké lett, akiktől a várat csupán Rákóczi kurucainak sikerült egyszer csellel elvenniük. Az erőd pusztulása a 18. század végén kezdődött, amikor is a várban elszállásolt katonák pálinkafőzés közben felgyújtották azt. A részeg zsoldosok nem tudták megfékezni a tüzet, ezért a kőfalakon kívül az egész építmény odaveszett. Az erősséget azóta nem építették újjá, romként látogatható 5 euró fejében.

A középkori létesítmény túránk egyetlen olyan állomása volt, ahol magyar nyelvű tájékoztató füzetet kaptunk és a tárlat is teljesen korhű volt, megemlítve a létesítmény magyar múltját. Némi kényelmetlenség azonban itt is akad, hiszen IV. Béla a vár építésekor nem gondolt arra, hogy ide egyszer majd autóval jönnek a látogatók, ezért parkolót igencsak nehéz találni a vár körül.

A szepesi várat elhagyva véget ért négynapos utazásunk, elindultunk hazafelé. Az 1500 kilométernyi kalandtúra minden kétséget kizáróan életre szóló élményt nyújtott nekünk, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki nyitott az efféle kikapcsolódásra, megéri.