Kórógy –A kórógyi Miskolci Sándor 2004-ben jegyeztette be vállalkozását, Bager-Centar néven. A kezdetekben nem panaszkodhatott, volt bőven munkája és ő is munkát tudott adni másoknak, mostanában viszont már csak a család eltartását tudja biztosítani. A másik vállalkozó, Silović Mihaela három éve nyitotta meg falusi tájházát, ami iránt egyre nagyobb az érdeklődés, és már több utazási iroda programjában is szerepelnek, a bevétel viszont egyelőre csak a kiadási költségeket fedezi.
A legtöbben azt állítják, hogy a vállalkozáshoz – mint a háborúhoz – három dologra van szükség: pénzre, pénzre és megint pénzre. Ebben sok igazság van, de ezenkívül is szükségeltetik még néhány dolog ahhoz, hogy valakiből jó és sikeres vállalkozó legyen. Vállalkozónak lenni nem könnyű, és a kezdetekben jól jöhet a segítség. Jól jöhet azoknak a tapasztalata, akik már nekivágtak. Időnként kell valaki, aki segít megvalósítani az ötleteket. És persze az sem árt, ha akad olyan lehetőség, ami mindehhez még pénzt is biztosít!
Mi most két vállalkozást, vállalkozót mutatunk be. Az egyiknek egykori munkaadója segített az indulásnál, míg másikuk a család és barátok támogatásával vágott neki.
A gazdasági válság következményei
Miskolci Sándor tulajdonképpen háromszor indult a nulláról. Először a honvédő háború vetett véget a normális életmenetnek, majd pár évet szolgált a haza védelmében, utána pedig úgy döntött, Németországban keresi boldogulását. 2003-ban tért vissza Kórógyra, és mint a többi családot a faluban, kifosztott és lepusztult otthon fogadta. Újra a semmiből kellett valamit megteremtenie. A Németországban megkeresett pénzéből a lánya jövőjét biztosította, így a vállalkozás beindítására nem is jutott volna.
– A németországi munkaadóm ajánlotta, hogy vágjak bele ebbe a vállalkozásba, de nemcsak tanácsokkal segített, ő volt az, akitől az első markológépet kaptam, amit több éven keresztül törlesztettem neki. Ez igazán nagy segítség volt számomra – meséli Sándor.
Eleinte nagyon jól ment, újabb gépet is tudott vásárolni, és nemcsak saját magának, hanem másoknak is megélhetést teremtett ezzel a vállalkozással.
– Az utóbbi pár évben egyre nehezebb munkához jutni, ennek egyik oka, hogy egyre kevesebben építkeznek Nagyobb munkákat nem merek elvállalni, és a legtöbb cégnél alvállalkozóként sem érdemes dolgozni, mert hónapokig nem fizetnek, nekem viszont a gépeket műszakiztatni, szervizelni kell, a járulékokkal és a rezsiköltségekkel sem késhet az ember. A télen még az égiek sem voltak mellettem, hiszen hó sem esett: a Horvát Utakkal van ugyanis egy 38 kilométeres útszakasz fenntartására szerződésem, a gépeket hókotróval is felszereltettem. Mindenféle földmunkát, bontást, szállítást és építési munkákat is vállalok. Egyelőre azonban nem tudok senkit sem alkalmazni, annyi a bevételem, amiből a családot eltartom – mondja még Sándor, aki annak ellenére, hogy az üzlet nem igazán megy, soha nem volt szűkmarkú, és például a labdarúgó-csapatot többször is kisegítette, mert szerinte ilyen dologra soha nem szabad sajnálni a pénzt.
A falusi turizmus kórógyi úttörője
Sokan kételkednek a falusi turizmus révén való boldogulásban, de nem kicsi azoknak a száma sem, akik látnak benne fantáziát. Aki mer, az nyer alapon Mihaela három éve belevágott, akkor még ő is csak reménykedett a sikerben, de bebizonyosodott, hogy van igény és kereslet a hagyományőrzésnek erre a formájára is.
Éveken át gyűjtötte a környéken fellelhető régi tárgyakat. A szobákba belépve tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha legalább száz évvel visszaléptünk volna az időben. Tisztaszoba ággyal, tulipános láda, régi kályha. Az első udvarban pedig egy fából és téglából készült épület van, ami kocsmaként működik. A különleges kocsmában pedig a látogató csak ámul-bámul: a helyi népviselettől a halászat és a földművelés kellékekeiig minden megtalálható itt. A hátsó udvarban pedig háziállatok várják a látogatókat, természetesen a gyerekcsoportok számára a legérdekesebbek.
– Régi tervem vált valóra, amikor ezt sikerült megvalósítani. Tulajdonképpen nem is számítottam ekkora érdeklődésre. De attól még mindig távol vagyunk, hogy itt olyan haszonra tegyünk szert, amiből komoly beruházásokra is futja, ezért most újabb és nagyobb költséges beruházásba vágtunk bele: szeretnénk egy olyan zárt helyiséget is kialakítani, ahol télen és a hidegebb időszakokban is tudnánk a vendégeket fogadni, egy kisebb étteremről van szó. Gyakran jönnek nagyobb csoportok is – legutóbb egy magyarországiakból álló járt nálunk -, így igény lenne több kiadó szobára is, amit szintén szeretnénk megvalósítani, de ez még egyelőre csak terv– sorolja Mihaela, aki ugyanolyan lelkesedéssel viszi a vállalkozását, mint a kezdetekben, de azt is látja, hogy mindez csak akkor működhet jól, ha újabb szolgáltatásokkal is bővíti tevékenységük körét.
Tehát legyen szó építkezésről, falusi turizmusról, a vállalkozások fennmaradásának és fejlődésének a legfontosabb feltétele a pénz, amiből jelenleg mindannyiunknak a legkevesebb van.
