Az Arany János Magyar Kultúregyesület szombaton látta vendégül a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesületet, amelynek a tagjai délután a gyerekeknek mesesarkot, este pedig a felnőtteknek mesekocsmát tartottak.
Évente legalább egy alkalommal „tanulmányútra” indulnak a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület mesemondói, hogy a meseszöveg, mesefelvételek mellett a tájat, az embereket és az adott tájon élő mesemondókat is jobban megismerjék. Idén a drávaszögi Kopács mesemondóival vették fel a kapcsolatot, és több tagjuk a hétvégét Kopácson töltötte. A megkeresés nem meglepő, hiszen Lábadi Károly Kopács, a mesés falu c. kötetében így ír a település mesemondóiról: „A Kárpát-medence legszebb tündérmeséit Kopács halásznépe őrizte meg. Már a 19. században ráterelődött a figyelem erre a mesetermő vidékre, Kopács a Drávaszögben a mesegyűjtés szigete lett”.
– Tavaly vették fel velem a kapcsolatot, jelezvén, szeretnének eljönni Kopácsra, mert olvastak a kopácsi mesemondókról, és szeretnének egy olyan találkozót, ahol együtt lehetnek a kopácsiakkal és többet megtudhatnának a kopácsi mesékről. Nagy örömmel tettünk eleget a kérésnek. Délután tartottak a gyerekeknek egy mesesarkot, amit azok nagyon élveztek, este pedig a felnőtteknek meséltek. A horvátországi magyarság körében a kopácsi mesemondók a leghíresebbek. És ezt úgy kell elképzelni, hogy felnőttek meséltek egymásnak. Ilyen alkalmak voltak például a múltban az esti halászatok, de más összejövetelek is – tudtuk meg Ruzsicska Ilonkától, az Arany János Magyar Kultúregyesület alelnökétől.
Hol volt, hol nem volt magyar népmese
Az idén a tizedik jubileumát ünneplő Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület 2014-ben alakult Budapesten.
– A mese megmozgatja az ember fantáziáját, a belső képalkotást. Hogyha ezeket a készségeket fejlesztjük, akkor az más készségekre is kihat, a gondolkodás gyorsabb, fürgébbé válik az embernek a nyelve, a kifejezőkészsége, a beszéde, szóval számos előnnyel jár. Mindig meg szoktam kérdezni ilyen alkalmakkor, hogy mit gondolnak, van-e magyar népmese? A válasz mindig az, hogy van. Én pedig megdöbbentem őket, amikor elmondom, hogy miért nincs. Azért, mert mi is az eurázsiai népmesekincset meséljük. Sőt, a történeteink között olyan is van, amelyek nemcsak Európában, hanem még távolabbi vidékeken is megjelennek. És hogy ennek ellenére mégis miért beszélhetünk magyar népmeséről? Azért, mert a meséket úgy fűzzük föl, olyan dramaturgiával, illetve olyan kontextusba helyezzük, ami a mi lelkületünknek megfelel. Az előadásmódtól, a gondolatiságtól, a magyar sajátosságtól lesz magyar a népmese – mesélte Kiss Ágnes, a Meseszó Egyesület alelnöke.
A programot a HMDK kopácsi alapszervezete és a zágrábi Kisebbségi Tanács is támogatta.