Még mindig csépel a 37 éves kombájn

0
522
riport1

Kő – Móricz Ernő hiába tapossa 81. életévét, most is fürgén pattan a traktorra vagy éppen a gabonakombájnra, ha munka van a földeken. Egykor egyedül ő csépelt az egész környéken. A majdnem négy évtizedet szolgált munkagépnek, ha tudna beszélni, biztosan volna mit mesélnie.

A Hercegszőlősi járásban található Kő településen a legfrissebb adatok szerint 62 háztartásban mindössze 163 személy él. Az évtizedekkel ezelőtti, nem ilyen kisszámú lakosság szinte teljesen magyar volt, ma már többségben vannak a horvát nemzetiségűek. Az eldugott kis faluban azonban nem állt meg az élet, az ott élők főként a mezőgazdaságban tevékenykednek. Köztük van Móricz Ernő is, aki egész életében földművesként kereste kenyerét, és erről 81 évesen sem kíván lemondani.

 

Akkoriban kifizetődő volt a mezőgazdasággal foglalkozni

Ernő bácsi egész életét a mezőgazdasági munkagépeken töltötte. Elmondása szerint egykor nem csak a saját földjeit művelte: mivel az egész faluban csak neki volt kombájnja, így másoknak is ő csépelt, ami a környező falvakra is vonatkozott. Akkoriban még a szövetkezetnek dolgozott, és ami ma már nemigen jellemző: kifizetődő volt mezőgazdasággal foglalkozni. 1974-ben vette meg a kombájnt. A háború (1991) előtt Ernő bácsi azt tervezte, hogy nagyobbra cseréli a gépet, ám erre már, sajnos, nem kerülhetett sor. Mint sokaknak, a Móricz családnak is romba dőltek a tervei a háború kitörésével. A család szétszakadt, Ernő bácsi felesége, Margit Németországban, ő pedig Eszéken élt menekültként. Mielőtt otthagyta volna faluját, családi házukba be is lőttek, és csak a szerencsének köszönheti, hogy életben maradt.

A háború elején már jól sejtette, hogy a békére még éveket kell várni, így igyekezett menteni a menthetőt, ezért traktorait egy ismerősének adta megőrzésre. Az arató-cséplő gépről pedig minden lehetséges alkatrészt leszerelt, hogy ne vigyék el a fosztogatók. Ez a számítása be is jött, de minden egyebet elvittek a családi házból. Az 1997-ben hazatérő családot a csupasz falak fogadták.

 

A munkára fogott arató-cséplő gép hamarosan 40 éves lesz

Móriczékra tehát a nehéz újrakezdés várt, ám ők nem adták fel. Ernő bácsi folytatta a földművelést, ám korából kifolyólag már csak a saját parcelláit műveli meg. A munkára fogott arató-cséplő gép pedig hamarosan 40 éves lesz, ami egy munkagépnél bizony nagy idő. Ernő bácsi büszke a piros kombájnra, amely nem túl nagy, nem modern, és nincs benne fedélzeti számítógép, sőt, még tetőt is ő maga szerelt rá. Ennek ellenére még mindig lehet vele dolgozni; a régi arató-cséplő gép legnagyobb előnye, hogy ha valami elromlik rajta, azt saját kezűleg megjavítja, ami az új gépekre egyáltalán nem jellemző, javíttatásuk nem olcsó mulatság.

 

Akárhány éves is az ember, a lényeg hogy az egészsége jó legyen

A szántóföldek mellett kis konyhakertet is művelnek a feleségével, malacokat tartanak, valamint egy kis szőlőjük is van. Ernő bácsi úgy tartja, akárhány éves is az ember, a lényeg, hogy az egészsége jó legyen. Ameddig ugyanis ezzel nincs baj, dolgozni is lehet. Ő sem tervezi még abbahagyni a munkát, hiszen így gyorsabban telik az idő, és legalább hasznosnak érzi magát.

Az idei hozamokkal nagyon elégedett. Most a földek szántása következik, ősszel pedig a szüret.

A nyolcvanegy éves kői Móricz Ernő mindössze két dolgot vár az élettől: ne legyen többé háború, de legyen egészség a családban. A többiről ő maga fog gondoskodni.

riport2